7.rész

 Pár szó. Köszönöm mindenkinek aki olvassa és várja a részeket a blogon. A kommenteknek nagyon örülök, szeretném ha most is lenne pár. Van egy csoport is fb-n, ahova mindenkit,mindent várok:) Plusz iratkozz is fel ha szeretnél. Köszönöm, jó olvasást, puszi!

Alice ügyelt minden apróságra, a legnagyobb figyelemmel ápolta a bonyolult fiú minden egyes sebeit. Az utolsó ragasztót tapasztotta a legutolsó sérülésre, amikor Harry szólásra nyitotta száját.
 - Köszönöm.Mindent.- simította meg a lány arcát.
A lány belepirult a mozdulatba, zavarában elkapta a fejét és az elsősegélydobozzal vacilált.
 -  Ez volt a helyes, nem hagyhattalak ott.- suttogta, a dobozba turkálva.
 - De igenis ott hagyhattál volna. Miért is ne hagytál volna?- tört ki a fiúból.
Alice meglepődötten kapta fejét a fiú irányába, eléggé meglepődött a kirohanáson aminek még csak most következett a java.
 - Miért segítettél? Látom rajtad hogy félsz tőlem, és egyáltalán nem akarsz a közelembe lenni. De akkor miért?
 - Attól még hogy félek tőled nem hagyhattam hogy bajod essen.- szólt közbe.
 - Legalább most már tudom hogy tényleg félsz tőlem.-torzult el Harry arca.
 Harry tudta jól hogy milyen. Tisztában volt vele. Nem is érti hogy kérdezhette meg Alice-től, hogy miért fél tőle. De most ez megdöbbentette. A lányok akikkel Harry eddig találkozott szerette, hogy ilyen. Ilyen indulatos, vad, hirtelen. És....félelmetes.
- Van okom félni tőled. Nem hiszem el, hogy más nem félt...- kezdett bele halkan, de Harry félbeszakította.
- Hagyjuk ezt kérlek.- szólt durván, nem szerette ha kioktatták.
- Hiszen agresszív, hirtelen és...- ingerelte tovább a dühös fiút, aki kitört.
- Mondtam hogy hagyd abba.- dühöngött, majd a lány kezei után kapott és a falhoz szorította törékeny testét.
Alice rettenetesen megijedt Harry-től. Az is megfordult a fejében hogy Harry fizikálisan is bánthatja, vagy akár meg is halhat. Ahogy Harry a kezét lefogta, nem vehette észre, de közben szorította is, ami a lánynak nagyon fájt. A fájdalom és a gondolatai miatt kitört belőle a sírás. Hangosa zokogott a fiú kezei között, akit mintha áramütés ért volna hirtelen elengedte a síró lányt, majd döbbenten nézte hogy csúszik le sírva a falon.
Zavarodott volt, el kellett jönnie. Kirontott a házból, már nem érdekelte a fájdalma sem. Szégyellte amiért ilyet tett pont egy ilyen törékeny lánnyal. Tudta hogy nem tudja megvédeni magát, mégsem tudott uralkodni magán. Folyton ez történt, elborult az agya és bármit megtett.
Alice eközben a fürdőszobában halkan szipogva gondolkodott. Már valamennyire sikerült megnyugodnia. Tudta hogy van oka félni,de valahol azért remélte hogy mégsem kell. Két kérdés cikázott az agyában egyfolytában. Direkt csinálta? Vagy elöntötte a düh, és nem akarta?

~

2 nap telt el az ominózus eset óta. Azóta semmi hír Harry-ről. Remélte hogy nem történt semmi baja, nem került bele valami rosszba. Eközben a próba is elkezdődött, ami azt jelentette hogy délután a többi táncossal próbára kell mennie. Titokban reménykedett hogy megjelennek a fiúk is, így meggyőződhet róla hogy Harry egyben van.

A próba pontban 3-kor kezdődött, Alice 5 perccel később esett be.

- Sziasztok.- lihegett, majd megakadt a szeme a falnál ülő társaságon.

Az edző mérges pillantásokat vetett a lányra, majd belekezdett.

- Miss Carter, ha időben jelenne meg a próbán az nem lenne egy rossz dolog. Tekintve hogy még az 5 fiatalember is időben megérkezett, pedig ők csak nézők,  örülnék ha maga is ideérne.

- Igen, és elnézést.- szégyellte el magát.

- Kérem üljön oda le a többi táncos mellé, először egy gyors bemutatkozás és aztán neki kezdünk.- irányította el a lányt.

Alice Harry-re pillantott, de amikor észrevette hogy ő is éppen őt nézi, lehajtotta a fejét, majd úgy indult el a többiek felé. Az edző elpapolta a mondókáját, bemutatkozott, majd mindenkit beállított a helyére, és mutatta a koreográfiát. Feszengve táncolt, tekintve hogy Harry pillantását érezte folyton magán. Hálát adott az égnek amikor vége lett a próbának, és kiszabadulhatott a táncteremből, és Harry pillantásai alól. 

Amikor hazaért nem sokkal később jelzett a telefonja. Harry írt neki: 

Nagyon tetszettél ma. Ha nem feszengnél még jobb lennél;)H 

Alice nem értette miért tesz úgy Harry mintha misem történt volna. Dühös volt, és most először megpróbálta eldobni félénk énjét.

A közeledben csak feszengni lehet. A- írta vissza a nem éppen kedves válaszát.

A telefon azonnal rezegni kezdett, Harry gyorsan reagált.

Holnap 6-ra legyél készen.Moziba megyünk. Jóéjt!H