3.rész

Szokatlanul kipihenten, és fitten ébredt Alice, viszonylag elég korán. Még pontosan 2 órája volt odaérni a válogatásra. Próbálta leküzdeni a stresszt, ami akaratlanul is ott volt benne. A reggele ugyanolyan volt mint mindig. Megitta a szokásos kávéját, megnézte a hìreket, majd felment a szobájába felöltözni. Az első benyomás miatt, csinosabb ruhát válsztott ki, majd a fürdőszobába enyhe sminket tett fel magára. A szép hullámos haja,  fényesen omlott a vállára, amit nem szeretett felkötve hordani. Még egy utolsó pillantást vetett magára a tükörben, majd késznek nyilvánította magát. Meg maradt a természetes, nyönge, félénk lány kinézet. Felkapta a táskájat meg a cipőjét, majd elindult a válogatóra. Egy nagy épület előtt állt meg, majd a kapunk belèpett. Egy szőke titkárnő ült a pult mögött, vörös rúzsa csak úgy világìtott száján.
A lány félénken lépdelt oda, majd beszèdbe elgyedett a nővel.
- Jónapot kìvánok, én Alice Carter vagyok, és a válogatásra jöttem.-
A nő csámcsogva felnézett a megilletődött lányra, majd lazán elé rakott egy lapot.
- Üdv, kérem ezt töltse ki, majd hozza vissza, ezután a hátamögötti szobába fáradjon kérem,ott várjon még behívják. -
A lány követte az utasìtásokat, a lap kitöltése után a kijelölt helyre ment. A teremben még majdnem 100 ember várakozott, éppen hogy elfértek. Alice szerencsére talált egy szabad helyet, ahova letelepedhetett. Körbenézett az embereken. A legtöbben idegesen meredtek maguk elé, de volt pár olyan arc, ami nyugodságot tükrözött. Az emberek többsége lány volt, csak pár fiút lehetett látni.A következő pillanatban kicsapódott az ajtó, és egy mosolygós lány lépett rajta ki. Valószìnűleg sikerélményben volt része. Sorra hìvták be az embereket, Alice már nyughatatlanul ücsörgött egy kávéval a kezében, amikor a saját nevét hallotta. A szìve a torkában dobogott, ideges volt. Félénkent, lehajtott fejjel lépett be a terembe, ahol az 5 fiún kívül még egy pár ember tartózkodott. Szégyenlősen emelte fel a fejét, a szembenülő göndör hajú sráccal farkasszemet nézve. Mindenki mosolygott, majd a mellette ülő, fekete hajú srác szólalt meg először.
- Szóval Alice Carter aki 19 éves. Üdvözlünk a válogatón. Miért jöttél el?- nézett fel a lapból a srác, akinek mosolyra húzódott a szája.
A lány nagyon félénk volt, totál elfehéredve szedte össze gondolatait, majd nagyon halkan válaszolt a kérdésre.
- Igazából mindig is a tánc volt az életem, ezzel szerettem volna foglalkozni a jövőben, megtetszett az állás a lendülete miatt, ìgy gondoltam jelentkezem.- válszolt félenken.
Eközben akaratlanul is észrevette az őt egyfolytában bámuló göndör srácot, aki egy kérdést tett fel neki.
- És mióta táncolsz? - nézett végig a sokkos lányon.
- 13 éve.- nézett a srác szemeibe.
- Jól érzed magad egyébként? Elégge fehér vagy.-érdeklődött a barna hajú , kedves kinézetű fiú.  
A lány először meglepődött a kérdéstől, nem tudta hova rakni ezt  gondoskodói kérdést, majd udvariasan válaszolt.
- Köszönöm, jól vagyok, csak eléggé izgulok.- válaszolt elpirulva a lány. Nem akart nyöngének látszani, de ez sajnos nem jött neki össze.
- Nincs miért izgulnod, nincsen semmi baj, nem harapunk.- próbálta oldani a feszültséget a másik barna hajú, bohókás fiú.
- Oké, akkor megkérnélek hogy mutasd be a tudásodat, táncolj valamit- folytatta a fekete hajú, kreol bőrű srác.
A megilletődött lány bólintva válaszolt, odaadta egy férfinek a cd-t, majd a terem közepére állt. Ahogy az ismerős dallamok felcsendültek, úgy a lány is belekezdett táncába. Teljesen szabadnak érezte magát, kizárta a külvilágot. Csak a zene és ő volt. Kecsesen táncolt, odafigyelt minden egyes lépésre. A dal a végére ért, ahogy a lány is a tánccal. Az utolsó dallam után, lassan kinyitotta a szemét, és az 5 fiúra nézett. 5 döbbent szempár szegeződött rá, amitől rendesen megijedt. Azt hitte, elrontotta az egészet, és hogy nem tetszett a produkció. De amikor mind az 5 srác mosolyogva tapsolásba kezdett, Alice úgy érezte mintha egy nagy kő esett volna le a szívéről.
-Köszönjük, látszik hogy elég tapasztalt vagy. A válogatás végéig kérjük kint várj, mert utána lesz eredmény hirdetés.Mégegyszer köszönjük,  szia.- köszönt el a szőke hajú énekes.
Alice boldogan lépdelt ki az ajtón, úgy érezte, hogy a legjobb formáját nyújtotta, ennél jobban nem tudta volna csinálni. Egészen estig kellett várni, mìg lemegy a válogatás, és végre eltudják mondani az eredményt. Az ajtó nyikorogva kinyìlt, majd az 5 énekes srác jelent meg mögülle.A göndör hajú fiú kezdte elmondani a végeredményt.
-Szóval, mint azt tudjátok, csak egyetlen táncos az, aki az eddigi táncosokhoz még belefér, és velünk jöhet a turnéra. Mindenki csodásan szerepelt, nehéz volt a döntés. Emellett mindenkinek köszönjük a részvételt, és azt hogy szánt egy napot erre. És akkor akit úgy éreztünk hogy magunkkal kell vinnünk, és aki nagyon elnyerte mindannyiunk tetszését, az Alice Carter.- nézett egyenesen a lány szemébe.
A megilletődött lány, köpni nyelni nem tudott, felfoghatatlan volt számára hogy megcsinálta.
A körülötte lévő emberek sokasága keserves sìrásba kezdett, de most ez sem tudta elvenni a lány jókedvét.
- Alice, kérlek gyere velünk, a további információkat bent tudod meg.- mosolygott a lányra, a gödröcskésen vigyorgó srác.