5.rész

Alice idegesen húzogatta szoknyáját a tükör előtt, nem tudta mire számítson a találkozóval kapcsolatban.  Este kapott egy ismeretlen számról üzenetet, persze tudta hogy Harry-től van. Leírta hogy mikorra legyen harci díszben, indulásra készen. Ideges volt Alice, nem tudta hogy honnan van meg a száma a fiúnak, és azt sem, hogy miért ilyen titokzatos. Enyhe sminket vitt fel arcára, és a kedvenc gyümölcs illatú parfüméből még fújt egy keveset a csuklójára. Fekete ceruzaszoknyát viselt, egy rövid ujjú, mintás inggel. Utálta a magassarkúkat,ezért fehér tornacipőt húzott, nem nagyon érdekelte mennyire megy a szetthez. A készülődésben hirtelen a csengő hangja zavarta meg. Kifújta a bent tartott levegőt, majd az ajtóhoz ment. Az ajtó mögött, egy kifejezetten helyes fiú mosolygott, fekete nadrágot viselt, inggel. A lány pislantott párat, majd észhez térve köszönt.
- Szia, tudnál várni még egy percet? Nem vagyok még kész, addig gyere be.- tárta ki az ajtót.
- Uhh, oké.- kacsintott, majd belépett a házba.
- Várj itt lent, mindjárt jövök.- tűnt el a lépcsőfordulóban a lány.
Villámsebességgel rakott fel egy pici szempillaspirált még, majd ahogy felnézett, a tükörben észrevette az ajtófélfának támaszkodó göndört, ahogy a lányt nézi.
- Gyönyörű vagy, minek az a sok smink?- mosolyogott
A lány leplezni próbálta zavarát, nem sok ember dicsérte meg eddig.
- Tudod, így érzem jól magam. És, nem vagyok gyönyörű.- rázta meg a fejét zavartan.
- Nekem az vagy.- kacsintott a lányra, majd kihúzta a fürdőből, hogy végre induljanak.
Újra egy hirtelen mozdulat, ami megijesztette a lányt. Talán nagyon félt hogy megütik, vagy fájdalmat okoznak neki.
Kirántotta kezét a fiú kezei közül, majd úgy indult el bezárni az ajtót.
Beült a fiú mellé a kocsiba, majd szigorúan előre meredt. De fél perc elteltével még mindig nem indult el a kocsi, így kénytelen volt a fiú szemeibe nézni.
- Akkor indulunk?- nézett a fiúra, aki csak mosolyogva pásztázta a lányt, majd a válasz helyett egy zavaró kérdést tett fel.
- Miért vagy ilyen velem?- kérdezte a lánytól.
Alice nem tudta hogy mit válaszoljon erre a kérdésre. Pontosan tudta mire gondol, és hogy hogyan viselkedik. Tudhatná hogy miért. Hallott pár dolgok Styles-ról, és az nőügyeiről is. Nem akarta az igazat elmondani, így úgy tett, mintha nem értené a dolgokat.
 - Miért milyen vagyok?- kérdezte halkan, a cipőit nézve.
A fiú halkan elnevette magát, majd megrázta a fejét, és beindította a motort.
Nem válaszolt a kérdésre. Tudta, hogy tudja a lány, csak nem mondja el.
Az út csendesen telt, nem beszélgettek, ami Alice számára kezdett már kínossá válni. Szerencsére leparkoltak egy kávézó előtt. De Harry nem szállt ki, a lány felé fordult.
- Nagyon titokzatos vagy Alice.- hajolt a lány füléhez.
Alice a gesztustól összerezzent, és kirázta a hideg. És nem rossz értelemben, amit ő sem értett.
Harry elmosolyodott a lány reakciójától, majd mindketten kiszálltak a kocsiból.
Bent egy eldugottabb helyre ültek, egymással szemben.
Kikérték a kávéjukat, majd már az első kérdésnél Alice kínosan érezte magát, ma már másodjára.
Elkönyvelte, hogy Harry társaságában valószínűleg mindig kínos lesz.
- Van barátod?- nézett a lányra.
Nem tudta mit válaszoljon. A fejéhez akarta vágni, hogy semmi köze sincsen hozzá, és hogy arrogánsnak tartja viselkedését, de sajnos ehhez túlságosan is félénk volt. Sosem tudott kiállni magáért, és sosem tudta megvédeni magát. És ezek azok a tulajdonságok, amiket kihasználtak benne.
- Nincsen.- sütötte le a szemét.
- Mióta nincsen?- kérdezte pimasz mosollyal.
(-Egyre kínosabb.-) gondolta magában. Miért kérdez ilyeneket?
- 2 éve.- suttogta.
A fiú ezután nem tett fel következő kérdést, a kávéját iszogatva figyelte a lányt. De a fiú hamar megunta hogy a lány szótlanul ült előtte és hogy egy szót sem szólt, ezért feltette a kérdését, amit már tudni akart.
- Miért félsz tőlem?-
- É-én, nem félek tőled.- rázta meg a fejét Alice, majd a fiúra nézett.
Harry tudta hogy nem az igazat mondja, elmosolyodott a lány titkolózásán, majd nézte ahogyan a barna hajú lány tördeli az ujjait.
- Hazaviszlek.- állt fel az asztaltól a göndör.
- Uhm, oké.-
(-Érdekes megismerkedés volt-) gondolta a lány.
Mindketten beültek a kocsiba, majd elindultak haza.A rádióban ismerős dal hangzott fel, amit a fiú halkan dúdolni kezdett. A lányt elvarázsolta mély, varázslatos hangja. Csendesen, pirulva hallgatta a fiú hangját, majd hirtelen megállt a kocsi, így felnézett az útra.
- Nem most fogunk szabadulni.- fordult Alice felé.
- Látom.- nézte az utat tovább. Tartott a fiú nézésétől.Ha belenéz a szemeibe, valamiféle furcsa érzést érez, és nem akarja levenni róla tekintetét.
A fiú nem bírta tovább a lány viselkedését, áthajolt Alice részére, a egyik kezét megtámasztotta lány combja mellett, a másikat az ülés támláján, majd a lányra nézett.
- Még egyszer megkérdezem. Miért félsz tőlem?- kicsit ingerültebben kérdezte mint először, várta már az igazságot.