4.rész

A lány mosolyogva, mégis félénken lépett a göndör hajú fiú mellé, aki udvariasan  előre engedte a lányt. A lányt ugyanabba a szobába terelték be, ahol a meghallgatás is volt. Egy magas, erős férfi indult meg a törékeny lány felé, aki kezett fogott vele.
- Szia, Paul Higgins vagyok, a fiúk menedzsere.- nyújtotta kezét a lány fele.
- Alice Carter vagyok, üdvözlöm.- rázott kezet a férfival.
- Nyugodtan tegezz, mi olyanok vagyunk mint egy nagy család.Majdnem fél évig fogsz velünk lenni, majd te is megtapasztalod ezt.- mosolygott.
Alice csak halványan elmosolyodott, nem tudta elképzelni azt, hogy majd itt úgy fogja érezni magát mintha egy család lennének.Túlságosan is zárkózott, nehez nyílik meg mások előtt.
- Most akkor itt hagylak, ismerkedj meg a fiúkkal, sok időt kell majd együtt töltened velük.-biccentett a terem másik végében ücsörgő fiúk felé.
Elnézett abba az irányba ahol a fiúk tartózkodtak, majd a szeme átvándorolt a göndö hajú srácra. Végig nézett a fiún, akinek egy fehér póló takarta felsőtestét, majd szépen lassan a fiú arcát, és a szemeit kezdte vizsgálni. Gyönyörű, smaragdzöld szemei csak úgy ragyogtak arcán. A srác hirtelen Alicre kapta szemeit, a lány pedig félénken nézett el a terem másik végébe.Csak bízott benne hogy nem vette észre a fiú. Pár kínosnak momondható perc után, bátorságot vett magán, és a banda fele indult.
- Öö, sziasztok, Paul küldött, hogy kicsit jobban ismerjelek meg titeket.- dadogott vékonyka hangjával.
- Harry vagyok.- mutatkozott be a fiú, aki a következő pillanatban magához rántotta a lányt,  és szorosan megölelte.
Alice nagyon megrémült a fiú hevessége miatt, nem is ölelte vissza annyira megijedt tőle.
A többi srác is finomabban ölelte meg a rémült lányt, majd bemutatkoztak neki.
- Nagyon tetszett a koreográfia amit bemutattál.- dicsérte meg Liam Alice-t.
- Köszönöm, sok munkám van benne.- mosolyodott el halványan a lány, miután feldolgozta az előbb történteket.
Még váltottak pár szót, a lány már nagyon haza akart menni, elfáradt a mai napom.
- Én most megyek, majd találkozunk a próbákon.- köszönt el Alice, majd indult volna az ajtó felé, ha  egy kéz nem kapott volna utána.
Mondani sem kell, hogy Alice ismét elég rendesen megijedt, nem volt hozzászokva a hirtelen érintésekhez.
Bizonytalanul fordult az őt fogó ember felé, akiről kiderült hogy Harry volt az.
Méy hangjától kirázta Alice-t a hideg, bár nem csak azért mert félt.
- Holnap eljössz velem meginni egy kávét ? Tudod,  a megismerkedés miatt- nézett féloldalas mosollyal a lányra.
Alice először habozott, eléggé tartott ettől a fiútól, nagyon hevesnek tartotta viselkedését, félt, hogy talán bántaná majd őt. Viszont ha nem megy el, akkor kiderülne hogy fél a lány, amit nem akart hogy kiderüljön ezért belement. Remélte, hogy minden rendben fog menni, csak egy kávézás az egész.
- Oké, hol és mikor? - kérdezte félénken.
- Majd érted megyek.- kacsintott, majd kiment az ajtón. A lánynak tiltakozni se volt ideje, olyan gyorsan eltűnt a teremből.
Alice gyomorgörccsel indult haza, egy kicsit várta is a holnapot, de inkább tartott az egésztől. Ahogy megígérte, felhìvta a barátnőjét, és beszámolt a történtekről, a Harry dolgot  inkább kihagyva.
Már az ágyában feküdve gondolkozott a holnapi napon, és Harry-n. Nem tudta eldönteni, vajon miért illyen heves a viselkedése, és miért fél tőle?  Ha ennyire tart a fiútól, akkor miért érez magában furcsa dolgokat Harry-vel kapcsolatban?  Félt tőle, de érdekelte is.