7.rész

 Pár szó. Köszönöm mindenkinek aki olvassa és várja a részeket a blogon. A kommenteknek nagyon örülök, szeretném ha most is lenne pár. Van egy csoport is fb-n, ahova mindenkit,mindent várok:) Plusz iratkozz is fel ha szeretnél. Köszönöm, jó olvasást, puszi!

Alice ügyelt minden apróságra, a legnagyobb figyelemmel ápolta a bonyolult fiú minden egyes sebeit. Az utolsó ragasztót tapasztotta a legutolsó sérülésre, amikor Harry szólásra nyitotta száját.
 - Köszönöm.Mindent.- simította meg a lány arcát.
A lány belepirult a mozdulatba, zavarában elkapta a fejét és az elsősegélydobozzal vacilált.
 -  Ez volt a helyes, nem hagyhattalak ott.- suttogta, a dobozba turkálva.
 - De igenis ott hagyhattál volna. Miért is ne hagytál volna?- tört ki a fiúból.
Alice meglepődötten kapta fejét a fiú irányába, eléggé meglepődött a kirohanáson aminek még csak most következett a java.
 - Miért segítettél? Látom rajtad hogy félsz tőlem, és egyáltalán nem akarsz a közelembe lenni. De akkor miért?
 - Attól még hogy félek tőled nem hagyhattam hogy bajod essen.- szólt közbe.
 - Legalább most már tudom hogy tényleg félsz tőlem.-torzult el Harry arca.
 Harry tudta jól hogy milyen. Tisztában volt vele. Nem is érti hogy kérdezhette meg Alice-től, hogy miért fél tőle. De most ez megdöbbentette. A lányok akikkel Harry eddig találkozott szerette, hogy ilyen. Ilyen indulatos, vad, hirtelen. És....félelmetes.
- Van okom félni tőled. Nem hiszem el, hogy más nem félt...- kezdett bele halkan, de Harry félbeszakította.
- Hagyjuk ezt kérlek.- szólt durván, nem szerette ha kioktatták.
- Hiszen agresszív, hirtelen és...- ingerelte tovább a dühös fiút, aki kitört.
- Mondtam hogy hagyd abba.- dühöngött, majd a lány kezei után kapott és a falhoz szorította törékeny testét.
Alice rettenetesen megijedt Harry-től. Az is megfordult a fejében hogy Harry fizikálisan is bánthatja, vagy akár meg is halhat. Ahogy Harry a kezét lefogta, nem vehette észre, de közben szorította is, ami a lánynak nagyon fájt. A fájdalom és a gondolatai miatt kitört belőle a sírás. Hangosa zokogott a fiú kezei között, akit mintha áramütés ért volna hirtelen elengedte a síró lányt, majd döbbenten nézte hogy csúszik le sírva a falon.
Zavarodott volt, el kellett jönnie. Kirontott a házból, már nem érdekelte a fájdalma sem. Szégyellte amiért ilyet tett pont egy ilyen törékeny lánnyal. Tudta hogy nem tudja megvédeni magát, mégsem tudott uralkodni magán. Folyton ez történt, elborult az agya és bármit megtett.
Alice eközben a fürdőszobában halkan szipogva gondolkodott. Már valamennyire sikerült megnyugodnia. Tudta hogy van oka félni,de valahol azért remélte hogy mégsem kell. Két kérdés cikázott az agyában egyfolytában. Direkt csinálta? Vagy elöntötte a düh, és nem akarta?

~

2 nap telt el az ominózus eset óta. Azóta semmi hír Harry-ről. Remélte hogy nem történt semmi baja, nem került bele valami rosszba. Eközben a próba is elkezdődött, ami azt jelentette hogy délután a többi táncossal próbára kell mennie. Titokban reménykedett hogy megjelennek a fiúk is, így meggyőződhet róla hogy Harry egyben van.

A próba pontban 3-kor kezdődött, Alice 5 perccel később esett be.

- Sziasztok.- lihegett, majd megakadt a szeme a falnál ülő társaságon.

Az edző mérges pillantásokat vetett a lányra, majd belekezdett.

- Miss Carter, ha időben jelenne meg a próbán az nem lenne egy rossz dolog. Tekintve hogy még az 5 fiatalember is időben megérkezett, pedig ők csak nézők,  örülnék ha maga is ideérne.

- Igen, és elnézést.- szégyellte el magát.

- Kérem üljön oda le a többi táncos mellé, először egy gyors bemutatkozás és aztán neki kezdünk.- irányította el a lányt.

Alice Harry-re pillantott, de amikor észrevette hogy ő is éppen őt nézi, lehajtotta a fejét, majd úgy indult el a többiek felé. Az edző elpapolta a mondókáját, bemutatkozott, majd mindenkit beállított a helyére, és mutatta a koreográfiát. Feszengve táncolt, tekintve hogy Harry pillantását érezte folyton magán. Hálát adott az égnek amikor vége lett a próbának, és kiszabadulhatott a táncteremből, és Harry pillantásai alól. 

Amikor hazaért nem sokkal később jelzett a telefonja. Harry írt neki: 

Nagyon tetszettél ma. Ha nem feszengnél még jobb lennél;)H 

Alice nem értette miért tesz úgy Harry mintha misem történt volna. Dühös volt, és most először megpróbálta eldobni félénk énjét.

A közeledben csak feszengni lehet. A- írta vissza a nem éppen kedves válaszát.

A telefon azonnal rezegni kezdett, Harry gyorsan reagált.

Holnap 6-ra legyél készen.Moziba megyünk. Jóéjt!H 

   

6.rész

Újra a közelség, amivel nem tudott mit kezdeni Alice. Elmondja az színtiszta igazságot annak a fiúnak, akit csak most ismert meg?  Miért tenné? Nem tudja ki is valójában a fiú, de nem az, akit a tinik milliói látnak. És hogyan is nyílna meg ennyi idő alatt valakinek? Ő? Aki mindenki visszautasít? Nem tudott mást, csak a hazugság képébe burkolózni.
- Már megmondtam egyszer hogy nem félek tőled.- suttogta elhalóan.
 Harry egy ideig csak nézte a lányt és emésztette a válaszát,majd mintha valami bevillant volna az agyába, kikapcsolta a biztonsági övét, majd kiszállt az autójából otthagyva ezzel a dugó közepén a lányt a kocsival. Pár perccel később jött egy üzenete Harrytől: 

Sajnálom, de el kellett jönnöm a közeledből. Próbáltalak volna megismerni, de látom hogy nem fog menni. Bezárkózva élsz, nem engedsz senkit sem a közeledbe. Majd idővel  rájössz, hogy kiket dobtál el magadtól, és bánni fogod ezt a fajta viselkedést. Én nem töröm magam tovább, és sajnálok mindent. H 
 
A lány döbbenten olvasta a sorokat. Düh, félelem és csalódottság halmozódott fel pici testében. Akármennyire is tartott Harrytől, nem számított rá hogy ilyen gyorsan vége lesz. Csalódott volt, hogy ennyi, vége. És dühös mert Harry-nek igaza volt.

A napok csigalassúsággal teltek, a próbák még nem kezdődtek el. Alice minden egyes nap várt. Várt egy sms-re, vagy Harry felbukkanására. Várta a próbákat is, mert akkor láthatja a fiút, és akkor végre lenne alkalma beszélni vele. Érthetetlen érzés kerítette hatalmába a lányt. És ez a hiány volt. Pontosan ő sem tudta mi hiányzik neki. Harry-e, vagy csak a tudat hogy érdeklődnek iránta?  Érthetetlennek tartotta azt, hogy hiányzik neki valaki olyan, akitől közbe fél. Látni akarta, tudni hogy jól van. De miért?

A gondolatok lassan felemésztették a lányt, így kimozdult otthonról, de csak egy esti sétára. Próbálta kiűzni csak egy pici időre a rossz gondolatok buksijából, sikertelenül. Összehúzta farmerkabátját magán, amikor szél bele kapott hullámos hajába. Kívülről nyugodtnak tűnt, de belül vívta a háborút.

A gondolkodásból káromkodások, és dulakodó hang zökkentette ki. Megijedt, de tudta, hogy cselekednie kell. Nem mehet csak úgy el, miközben tudja hogy valakinek bántódása eshet.

A hangok egy elhagyatott sikátorból jöttek, így Alice abba az irányba szaladt, majd a fal mögül kezdte kémlelni a történéseket. 2 fiú heves szóváltásba kezdett, majd az egyik nekiment a másiknak. Alice bepánikolt, amikor észrevette a barna göndör hajzuhatagot, és rájött hogy Harry az. A fiú erősen vágott Harry gyomrába, aki fájdalmát leplezve arcon vágta az őt ütő fiút. A fiú az arcához kapott, majd újra megütötte Harry-t, de most az arcát. Alice ijedtségében Harry nevét ordítva szaladt oda hozzá, nem számolva azzal, hogy minek tette ki magát. A másik fiú bepánikolva rohant el a helyszínről, ezzel magára hagyva a két fiatalt.

- Harry! - rohant a földön fekvő fiúhoz. Alice a fiú mellé térdelt, és a nevét ordítozta.

- Harry, kérlek! Én vagyok az Alice.Kelj fel! - fogta a fiú arcát sírva, ami vérben állt.

Pár pillanatig csend, majd a göndör hajú fiú lassan nyitogatni kezdte a szemét.

- Alice. - suttogta, majd a lány kezére tette tenyerét.

- Itt vagyok Harry. - suttogta a lány, akinek a könnyei megállíthatatlanul folytak végig kipirosodott arcán. 

- H-hogy kerülsz ide? - nézett a könnyeivel küszködő lányra.

Átgondolva a történteket ez hogyan lehetséges? Hogyan lehet az, hogy a lány pont ekkor volt itt? 

- Sétálni jöttem, és meghallottam a hangokat.- válaszolt szemet törölgetve.

- Ne sírj! - nyúlt fel a lány arcához, letörölve ezzel a fájó könnycseppeket.

Sírt, mert fájt látnia a történteket. Sírt, mert Harry-nek fáj. 

- Lábra tudsz állni? Menjünk el hozzánk, rendbe rakom a sebeidet.- nézett a fiú szemeibe, amit titokban imádott a ragyogó zöld színe miatt.

Harry megdöbbent. Talán mégis érdekli a lányt hogy mi van vele? 

- Jó ötlet ez? - kapott a hasához, ahogy felállni próbált.

- Más lehetőség nincsen, én közel lakok, te meg nem tudsz rendesen menni.- kapott a fiú karjai után, akin látszott hogy fájdalmai vannak.

A nyakába akasztotta Harry karját, ezzel segítve a sétálásban.

- Bemenjünk a kórházba? -nézett a bicegő fiúra.

- Nem szükséges, nem szeretnék.- rázta meg a fejét, ezzel a göndör fürtjei is megmozdultak.

A lány tudomásul vette a fiú kérését, szó nélkül segítette haza a fiút.

 A kulcsokkal bajlódott egy darabig, majd amikor sikerült kinyitni az ajtót, felsegítette a lépcsőn a fiút, majd a fürdőben leültette a kád szélére. Elővette az elsősegély dobozt, majd kutakodni kezdett benne.

- Ez egy picit csípni fog.- tájékoztatta a fiút, majd óvatosan a sebére kente a csodaszert. 

Miközben ápolta a fiút, elkerülhetetlen volt a szemkontaktus. Harry is a lányt figyelte, a fájdalmai ellenére boldog volt.

- Húzd fel a pólódat.- kérte a lány.

Harry szót fogadva teljesítette a kérést, a fehér pólója ami takarta felsőtestét lekerült róla.

Alice szeme Harry izmos hasára tévedt, akaratlanul is ajkába harapott. Még így is, lila foltokkal is tökéletes teste volt. Óvatosan érintette hasához a vattát, de még így is felszisszent a fiú a hideg, és a fájdalom miatt.

- Sajnálom.- kért elnézést, majd folytatta a sebek kezelését.

Harry eközben nem hagyta abba a lány csodálását. Valami megmozdult benne. Jó érzés volt az, hogy törődnek vele. Hogy tényleg aggódnak érte. És most jött rá arra, hogy ezt a lányt nem engedheti el. Van ebben a lányban valami. Hiányzott neki. El kellett telnie pár napnak, hogy ez az érzés megfogalmazódjon benne. 

 

 

 

5.rész

Alice idegesen húzogatta szoknyáját a tükör előtt, nem tudta mire számítson a találkozóval kapcsolatban.  Este kapott egy ismeretlen számról üzenetet, persze tudta hogy Harry-től van. Leírta hogy mikorra legyen harci díszben, indulásra készen. Ideges volt Alice, nem tudta hogy honnan van meg a száma a fiúnak, és azt sem, hogy miért ilyen titokzatos. Enyhe sminket vitt fel arcára, és a kedvenc gyümölcs illatú parfüméből még fújt egy keveset a csuklójára. Fekete ceruzaszoknyát viselt, egy rövid ujjú, mintás inggel. Utálta a magassarkúkat,ezért fehér tornacipőt húzott, nem nagyon érdekelte mennyire megy a szetthez. A készülődésben hirtelen a csengő hangja zavarta meg. Kifújta a bent tartott levegőt, majd az ajtóhoz ment. Az ajtó mögött, egy kifejezetten helyes fiú mosolygott, fekete nadrágot viselt, inggel. A lány pislantott párat, majd észhez térve köszönt.
- Szia, tudnál várni még egy percet? Nem vagyok még kész, addig gyere be.- tárta ki az ajtót.
- Uhh, oké.- kacsintott, majd belépett a házba.
- Várj itt lent, mindjárt jövök.- tűnt el a lépcsőfordulóban a lány.
Villámsebességgel rakott fel egy pici szempillaspirált még, majd ahogy felnézett, a tükörben észrevette az ajtófélfának támaszkodó göndört, ahogy a lányt nézi.
- Gyönyörű vagy, minek az a sok smink?- mosolyogott
A lány leplezni próbálta zavarát, nem sok ember dicsérte meg eddig.
- Tudod, így érzem jól magam. És, nem vagyok gyönyörű.- rázta meg a fejét zavartan.
- Nekem az vagy.- kacsintott a lányra, majd kihúzta a fürdőből, hogy végre induljanak.
Újra egy hirtelen mozdulat, ami megijesztette a lányt. Talán nagyon félt hogy megütik, vagy fájdalmat okoznak neki.
Kirántotta kezét a fiú kezei közül, majd úgy indult el bezárni az ajtót.
Beült a fiú mellé a kocsiba, majd szigorúan előre meredt. De fél perc elteltével még mindig nem indult el a kocsi, így kénytelen volt a fiú szemeibe nézni.
- Akkor indulunk?- nézett a fiúra, aki csak mosolyogva pásztázta a lányt, majd a válasz helyett egy zavaró kérdést tett fel.
- Miért vagy ilyen velem?- kérdezte a lánytól.
Alice nem tudta hogy mit válaszoljon erre a kérdésre. Pontosan tudta mire gondol, és hogy hogyan viselkedik. Tudhatná hogy miért. Hallott pár dolgok Styles-ról, és az nőügyeiről is. Nem akarta az igazat elmondani, így úgy tett, mintha nem értené a dolgokat.
 - Miért milyen vagyok?- kérdezte halkan, a cipőit nézve.
A fiú halkan elnevette magát, majd megrázta a fejét, és beindította a motort.
Nem válaszolt a kérdésre. Tudta, hogy tudja a lány, csak nem mondja el.
Az út csendesen telt, nem beszélgettek, ami Alice számára kezdett már kínossá válni. Szerencsére leparkoltak egy kávézó előtt. De Harry nem szállt ki, a lány felé fordult.
- Nagyon titokzatos vagy Alice.- hajolt a lány füléhez.
Alice a gesztustól összerezzent, és kirázta a hideg. És nem rossz értelemben, amit ő sem értett.
Harry elmosolyodott a lány reakciójától, majd mindketten kiszálltak a kocsiból.
Bent egy eldugottabb helyre ültek, egymással szemben.
Kikérték a kávéjukat, majd már az első kérdésnél Alice kínosan érezte magát, ma már másodjára.
Elkönyvelte, hogy Harry társaságában valószínűleg mindig kínos lesz.
- Van barátod?- nézett a lányra.
Nem tudta mit válaszoljon. A fejéhez akarta vágni, hogy semmi köze sincsen hozzá, és hogy arrogánsnak tartja viselkedését, de sajnos ehhez túlságosan is félénk volt. Sosem tudott kiállni magáért, és sosem tudta megvédeni magát. És ezek azok a tulajdonságok, amiket kihasználtak benne.
- Nincsen.- sütötte le a szemét.
- Mióta nincsen?- kérdezte pimasz mosollyal.
(-Egyre kínosabb.-) gondolta magában. Miért kérdez ilyeneket?
- 2 éve.- suttogta.
A fiú ezután nem tett fel következő kérdést, a kávéját iszogatva figyelte a lányt. De a fiú hamar megunta hogy a lány szótlanul ült előtte és hogy egy szót sem szólt, ezért feltette a kérdését, amit már tudni akart.
- Miért félsz tőlem?-
- É-én, nem félek tőled.- rázta meg a fejét Alice, majd a fiúra nézett.
Harry tudta hogy nem az igazat mondja, elmosolyodott a lány titkolózásán, majd nézte ahogyan a barna hajú lány tördeli az ujjait.
- Hazaviszlek.- állt fel az asztaltól a göndör.
- Uhm, oké.-
(-Érdekes megismerkedés volt-) gondolta a lány.
Mindketten beültek a kocsiba, majd elindultak haza.A rádióban ismerős dal hangzott fel, amit a fiú halkan dúdolni kezdett. A lányt elvarázsolta mély, varázslatos hangja. Csendesen, pirulva hallgatta a fiú hangját, majd hirtelen megállt a kocsi, így felnézett az útra.
- Nem most fogunk szabadulni.- fordult Alice felé.
- Látom.- nézte az utat tovább. Tartott a fiú nézésétől.Ha belenéz a szemeibe, valamiféle furcsa érzést érez, és nem akarja levenni róla tekintetét.
A fiú nem bírta tovább a lány viselkedését, áthajolt Alice részére, a egyik kezét megtámasztotta lány combja mellett, a másikat az ülés támláján, majd a lányra nézett.
- Még egyszer megkérdezem. Miért félsz tőlem?- kicsit ingerültebben kérdezte mint először, várta már az igazságot.

Csoport!:)

https://www.facebook.com/groups/163669990484737/ 
Itt van a csoport, ahova mindenkit várok akit érdekel a blog!:) 

4.rész

A lány mosolyogva, mégis félénken lépett a göndör hajú fiú mellé, aki udvariasan  előre engedte a lányt. A lányt ugyanabba a szobába terelték be, ahol a meghallgatás is volt. Egy magas, erős férfi indult meg a törékeny lány felé, aki kezett fogott vele.
- Szia, Paul Higgins vagyok, a fiúk menedzsere.- nyújtotta kezét a lány fele.
- Alice Carter vagyok, üdvözlöm.- rázott kezet a férfival.
- Nyugodtan tegezz, mi olyanok vagyunk mint egy nagy család.Majdnem fél évig fogsz velünk lenni, majd te is megtapasztalod ezt.- mosolygott.
Alice csak halványan elmosolyodott, nem tudta elképzelni azt, hogy majd itt úgy fogja érezni magát mintha egy család lennének.Túlságosan is zárkózott, nehez nyílik meg mások előtt.
- Most akkor itt hagylak, ismerkedj meg a fiúkkal, sok időt kell majd együtt töltened velük.-biccentett a terem másik végében ücsörgő fiúk felé.
Elnézett abba az irányba ahol a fiúk tartózkodtak, majd a szeme átvándorolt a göndö hajú srácra. Végig nézett a fiún, akinek egy fehér póló takarta felsőtestét, majd szépen lassan a fiú arcát, és a szemeit kezdte vizsgálni. Gyönyörű, smaragdzöld szemei csak úgy ragyogtak arcán. A srác hirtelen Alicre kapta szemeit, a lány pedig félénken nézett el a terem másik végébe.Csak bízott benne hogy nem vette észre a fiú. Pár kínosnak momondható perc után, bátorságot vett magán, és a banda fele indult.
- Öö, sziasztok, Paul küldött, hogy kicsit jobban ismerjelek meg titeket.- dadogott vékonyka hangjával.
- Harry vagyok.- mutatkozott be a fiú, aki a következő pillanatban magához rántotta a lányt,  és szorosan megölelte.
Alice nagyon megrémült a fiú hevessége miatt, nem is ölelte vissza annyira megijedt tőle.
A többi srác is finomabban ölelte meg a rémült lányt, majd bemutatkoztak neki.
- Nagyon tetszett a koreográfia amit bemutattál.- dicsérte meg Liam Alice-t.
- Köszönöm, sok munkám van benne.- mosolyodott el halványan a lány, miután feldolgozta az előbb történteket.
Még váltottak pár szót, a lány már nagyon haza akart menni, elfáradt a mai napom.
- Én most megyek, majd találkozunk a próbákon.- köszönt el Alice, majd indult volna az ajtó felé, ha  egy kéz nem kapott volna utána.
Mondani sem kell, hogy Alice ismét elég rendesen megijedt, nem volt hozzászokva a hirtelen érintésekhez.
Bizonytalanul fordult az őt fogó ember felé, akiről kiderült hogy Harry volt az.
Méy hangjától kirázta Alice-t a hideg, bár nem csak azért mert félt.
- Holnap eljössz velem meginni egy kávét ? Tudod,  a megismerkedés miatt- nézett féloldalas mosollyal a lányra.
Alice először habozott, eléggé tartott ettől a fiútól, nagyon hevesnek tartotta viselkedését, félt, hogy talán bántaná majd őt. Viszont ha nem megy el, akkor kiderülne hogy fél a lány, amit nem akart hogy kiderüljön ezért belement. Remélte, hogy minden rendben fog menni, csak egy kávézás az egész.
- Oké, hol és mikor? - kérdezte félénken.
- Majd érted megyek.- kacsintott, majd kiment az ajtón. A lánynak tiltakozni se volt ideje, olyan gyorsan eltűnt a teremből.
Alice gyomorgörccsel indult haza, egy kicsit várta is a holnapot, de inkább tartott az egésztől. Ahogy megígérte, felhìvta a barátnőjét, és beszámolt a történtekről, a Harry dolgot  inkább kihagyva.
Már az ágyában feküdve gondolkozott a holnapi napon, és Harry-n. Nem tudta eldönteni, vajon miért illyen heves a viselkedése, és miért fél tőle?  Ha ennyire tart a fiútól, akkor miért érez magában furcsa dolgokat Harry-vel kapcsolatban?  Félt tőle, de érdekelte is.

3.rész

Szokatlanul kipihenten, és fitten ébredt Alice, viszonylag elég korán. Még pontosan 2 órája volt odaérni a válogatásra. Próbálta leküzdeni a stresszt, ami akaratlanul is ott volt benne. A reggele ugyanolyan volt mint mindig. Megitta a szokásos kávéját, megnézte a hìreket, majd felment a szobájába felöltözni. Az első benyomás miatt, csinosabb ruhát válsztott ki, majd a fürdőszobába enyhe sminket tett fel magára. A szép hullámos haja,  fényesen omlott a vállára, amit nem szeretett felkötve hordani. Még egy utolsó pillantást vetett magára a tükörben, majd késznek nyilvánította magát. Meg maradt a természetes, nyönge, félénk lány kinézet. Felkapta a táskájat meg a cipőjét, majd elindult a válogatóra. Egy nagy épület előtt állt meg, majd a kapunk belèpett. Egy szőke titkárnő ült a pult mögött, vörös rúzsa csak úgy világìtott száján.
A lány félénken lépdelt oda, majd beszèdbe elgyedett a nővel.
- Jónapot kìvánok, én Alice Carter vagyok, és a válogatásra jöttem.-
A nő csámcsogva felnézett a megilletődött lányra, majd lazán elé rakott egy lapot.
- Üdv, kérem ezt töltse ki, majd hozza vissza, ezután a hátamögötti szobába fáradjon kérem,ott várjon még behívják. -
A lány követte az utasìtásokat, a lap kitöltése után a kijelölt helyre ment. A teremben még majdnem 100 ember várakozott, éppen hogy elfértek. Alice szerencsére talált egy szabad helyet, ahova letelepedhetett. Körbenézett az embereken. A legtöbben idegesen meredtek maguk elé, de volt pár olyan arc, ami nyugodságot tükrözött. Az emberek többsége lány volt, csak pár fiút lehetett látni.A következő pillanatban kicsapódott az ajtó, és egy mosolygós lány lépett rajta ki. Valószìnűleg sikerélményben volt része. Sorra hìvták be az embereket, Alice már nyughatatlanul ücsörgött egy kávéval a kezében, amikor a saját nevét hallotta. A szìve a torkában dobogott, ideges volt. Félénkent, lehajtott fejjel lépett be a terembe, ahol az 5 fiún kívül még egy pár ember tartózkodott. Szégyenlősen emelte fel a fejét, a szembenülő göndör hajú sráccal farkasszemet nézve. Mindenki mosolygott, majd a mellette ülő, fekete hajú srác szólalt meg először.
- Szóval Alice Carter aki 19 éves. Üdvözlünk a válogatón. Miért jöttél el?- nézett fel a lapból a srác, akinek mosolyra húzódott a szája.
A lány nagyon félénk volt, totál elfehéredve szedte össze gondolatait, majd nagyon halkan válaszolt a kérdésre.
- Igazából mindig is a tánc volt az életem, ezzel szerettem volna foglalkozni a jövőben, megtetszett az állás a lendülete miatt, ìgy gondoltam jelentkezem.- válszolt félenken.
Eközben akaratlanul is észrevette az őt egyfolytában bámuló göndör srácot, aki egy kérdést tett fel neki.
- És mióta táncolsz? - nézett végig a sokkos lányon.
- 13 éve.- nézett a srác szemeibe.
- Jól érzed magad egyébként? Elégge fehér vagy.-érdeklődött a barna hajú , kedves kinézetű fiú.  
A lány először meglepődött a kérdéstől, nem tudta hova rakni ezt  gondoskodói kérdést, majd udvariasan válaszolt.
- Köszönöm, jól vagyok, csak eléggé izgulok.- válaszolt elpirulva a lány. Nem akart nyöngének látszani, de ez sajnos nem jött neki össze.
- Nincs miért izgulnod, nincsen semmi baj, nem harapunk.- próbálta oldani a feszültséget a másik barna hajú, bohókás fiú.
- Oké, akkor megkérnélek hogy mutasd be a tudásodat, táncolj valamit- folytatta a fekete hajú, kreol bőrű srác.
A megilletődött lány bólintva válaszolt, odaadta egy férfinek a cd-t, majd a terem közepére állt. Ahogy az ismerős dallamok felcsendültek, úgy a lány is belekezdett táncába. Teljesen szabadnak érezte magát, kizárta a külvilágot. Csak a zene és ő volt. Kecsesen táncolt, odafigyelt minden egyes lépésre. A dal a végére ért, ahogy a lány is a tánccal. Az utolsó dallam után, lassan kinyitotta a szemét, és az 5 fiúra nézett. 5 döbbent szempár szegeződött rá, amitől rendesen megijedt. Azt hitte, elrontotta az egészet, és hogy nem tetszett a produkció. De amikor mind az 5 srác mosolyogva tapsolásba kezdett, Alice úgy érezte mintha egy nagy kő esett volna le a szívéről.
-Köszönjük, látszik hogy elég tapasztalt vagy. A válogatás végéig kérjük kint várj, mert utána lesz eredmény hirdetés.Mégegyszer köszönjük,  szia.- köszönt el a szőke hajú énekes.
Alice boldogan lépdelt ki az ajtón, úgy érezte, hogy a legjobb formáját nyújtotta, ennél jobban nem tudta volna csinálni. Egészen estig kellett várni, mìg lemegy a válogatás, és végre eltudják mondani az eredményt. Az ajtó nyikorogva kinyìlt, majd az 5 énekes srác jelent meg mögülle.A göndör hajú fiú kezdte elmondani a végeredményt.
-Szóval, mint azt tudjátok, csak egyetlen táncos az, aki az eddigi táncosokhoz még belefér, és velünk jöhet a turnéra. Mindenki csodásan szerepelt, nehéz volt a döntés. Emellett mindenkinek köszönjük a részvételt, és azt hogy szánt egy napot erre. És akkor akit úgy éreztünk hogy magunkkal kell vinnünk, és aki nagyon elnyerte mindannyiunk tetszését, az Alice Carter.- nézett egyenesen a lány szemébe.
A megilletődött lány, köpni nyelni nem tudott, felfoghatatlan volt számára hogy megcsinálta.
A körülötte lévő emberek sokasága keserves sìrásba kezdett, de most ez sem tudta elvenni a lány jókedvét.
- Alice, kérlek gyere velünk, a további információkat bent tudod meg.- mosolygott a lányra, a gödröcskésen vigyorgó srác.