10.rész

Egy ideje már ott álltak egymást csókolva, de ezek után minden annyira kiszámíthatatlanul jött.
Harry-nek mintha valami hirtelen belenyilallt volna az agyába, ellépett a lánytól, megszakítva a csókot. Alice persze érthetetlenül állt, azt gondolta valami nagyon rosszul csinált.
- Mennem kell.- mondta zavartan, majd hátat fordítva otthagyta Alice-t.
Alice az ajtóban állt még néhány percig mire sikerült is felfognia a dolgokat. Megcsókolta Harry, majd faképnél hagyta. Hát persze, tudhatta volna....
Fájt neki hogy csak úgy otthagyta, kihasználva érezte magát. De mit is gondolt?
Az ajtót becsukta maga után, a bakancsot leküzdötte magáról, majd kigondolta, hogy lehet egy kád meleg víz most jót fog tenni neki. Elmerülve a habokba, az agya nem tudott kikapcsolni. Folyton kattogott, és persze mindig egy személyen. Ennyi lett volna? Megcsókolja majd otthagyja? Tényleg ennyire aljas lenne? Próbált rájönni a dolgokra, és az igazságra. Persze sikertelenül. Kicsit zavart volt, hiszen 2 nap múlva kezdődik a turné, ahol folyton egymás hegyén-hátán lesznek. Ott nem fogják tudni majd elkerülni egymást, az biztos..

A következő 2 nap szinte hipergyorsasággal telt. Harry nem kereste Alice-t, Alice sem Harry-t. Ennyire egyszerű. Egyetlen egy próba volt még hátra az indulásig, ahol szerencsére a fiúk nem voltak ott. Délutánra az összes cuccát kénytelen volt összerakni, hiszen a turnébusz késődélután ott volt érte, hogy odatudjanak érni a holnapi koncertre. Paul segített a cuccai berakásával, majd felszállt a buszba. Érte jöttek utoljára, ezért a fiúk turnébuszába kell most lennie. Felszállva  többen egy asztalnál ültek és beszélgetettek, de ahogy Alice belépett mindenki elhallgatott majd a lányra néztek.
- Öö, sziasztok.- köszönt zavartan, majd a tekintete összetalálkozott Harry-ével. Semmit nem tudott belőle kiolvasni. Semmi érzelem, vagy bármi.
- Hello Alice.- pattant fel Zayn, majd két puszival köszöntötte a lányt.
Hát igen. A próbák alatt volt szerencséje jobban megismerni Zayn-t. Vele beszélgetett a legtöbbet, így elég jóba lettek.
- Gyere, ülj le közénk.- mosolygott, majd az asztalhoz invitálta a lányt.
Mindenki mosolyogva fogadta  érkezését, egyedül csak egy személy vizslatta mélyen.
- Nem is tudtam, hogy egy édes kis gyerkőc is jön velünk.- mosolygott Alice, majd az asztalon átnyúlva megsimította a kislány buksiját.
- Igen, ő itt Lux, és ki nem hagyná.- mosolygott Lou.
- Egyébként Lou Teasdale vagyok, a srácok stylist-ja.- nyújtotta a kezét
- Alice Carter, táncos.- viszonozta mosolyogva.
Mindenkinek bemutatkozott, majd próbált a beszélgetésbe bekapcsolódni, viszont inkább csak hallgatott, és csak akkor beszélt ha kérdeztek tőle. Késő estig elhúzódott a beszélgetés, majd Paul vetett véget a bagolykodásnak, mondván hogy holnap kemény nap lesz.
Mindenki ment a saját dolgára, magyarul aludni.
Éppen Alice volt a soros a fürdőben, ezért fáradtan baktatott a kis helyiségbe, de hirtelen valaki elkapta a karját. Az a valaki, történetesen Harry volt, ki más is lehetett volna.
- Harry, kérlek ne ijesztgess.- tépte ki kezeit a srácéból dühösen.
- Gondoltam köszönök.- vigyorgott.
- Oké, szia, de most már mennék.- mutogatott az ajtóra, amit persze Harry eltorlaszolt a testével.
- Hiányoztam?- kérdezte kicsit sem önelégülten.
- Miután jól faképnél hagytál, nem te voltál  középpontban az életemben.- füllentett, hiszen majdnem mindig Harry-ről gondolkodott.
- És én ezt most higgyem is el?- dőlt lazán az ajtókeretnek, persze a tipikus féloldalas mosolyával. Olyan "macsó" feelingje volt.
- Higgy amit akarsz. De nyugi, nem sírtam össze a párnámat miattad.- forgatta meg a tengerkék szemeit.
- Nem, te nem olyan vagy.- kémlelte a szemeit vigyorogva.
- Nem is tudom hogy gondolhattad hogy azok után amit csináltál megérdemled hogy sírjak. Gondolom az lejött, hogy elég érzékeny ember vagyok, kis dolgokon is összetudok törni. De ezen valahogy nem tudtam sírni.- vágta a fejéhez a szavakat.
Még Harry is meglepődött a lányon, és azon hogy kinyílt a csipája.
- Nézd.. Tudom hogy ostobaságot csináltam..- kezdett bele Harry.
- Oké, elengednél kérlek? Fürdeni szeretnék.- indult meg az ajtófelé.
- Várjál már egy kiba**** percet.- húzta vissza a lányt.
- Szóval igen otthagytalak, de megvolt rá az okom.-
- Áá, hát persze, mi lehet olyan nagy dolog, amiért csak úgy ott lehet hagyni valakit.- hitetlenkedett a lány.
- Olyan dolog, amiben te nem vagy benne, szóval az orrodat sem kell beleütni.-

9.rész

A telefonja hangos zenélésbe kezdett, amire a lány szemei azonnal kipattantak. Gyorsan leesett neki hogy csak egy álom volt, és nem jött át Harry a vak sötétben hozzá. 5 óra volt, elbóbiskolt a próba után. A szekrényében kutakodva keresett egy megfelelő ruhát a mai
mozihoz. Mivel már hűvösödött az idő, fekete cicanadrágot vett fel egy fehér galléros inggel, aminek a gallérján szegecsek sorakoztak. A szettet megkoronázta egy farmer ujjatlan kabáttal, és a szintén szegecses bakancsféléjével. Harry még nem látta ilyesmi szegecsekkel ellátott ruhában, így kíváncsi volt a fiú véleményére. A haját laza loknikkal dobta fel, a sminkje alap volt, nem takarta az arcát 20 kiló smink. Pontban 5 órakor szólalt meg a csengő, ami Alice-t egyáltalán nem lepte meg. Tudta már hogy Harry nagyon is pontos tudott lenni. Ujj tördelve lépett az ajtóhoz, majd egy nagy levegő után tárta ki a fiú előtt. Egy kicsit elállt a lélegzete a fiú látványán. Belül mosolyogva fogta fel az a tényt, hogy mára mindketten beújítottak az öltözés terén. A szokásos ''Harry szett" most valahol a szekrényében lehetett, helyette sötét ing takarta testét, és egy fekete zakó. A kezében egy csomag bonbon pihent.
- Hello Alice!- biccentett, majd végigmérte a lányt. - Húha, más vagy.-vigyorgott.
- Szia Harry!- üdvözölte, majd elmosolyodott. Ezek szerint feltűnt Harry-nek a változás, ami oké hogy nem nagy változás, de Alice-nek fontos volt.
- Uhm, ezt neked hoztam.- nyújtotta át a csokicsodát.
- Köszönöm szépen. Berakom, aztán mehetünk is.- vette el a csokit, amit a pultra gyorsan letett, majd az ajtó felé vette az irányt. Harry a kocsinak dőlve várta hogy elindulhassanak.
Az ajtót udvariasan kinyitotta lánynak, akinek az agyában egyre jobban fogalmazódott meg a tény, hogy Harry nem is egy szörnyeteg. Már 2 gesztusa is igen figyelmes volt.
A kocsi beindult, majd a koromsötétben indultak el a helyszínre. Mivel Harry nem mondta el hogy mit is fognak nézni, Alice-t meg furdalta a kíváncsiság, így rákérdezett.
- Mit is fogunk nézni Harry?- fordult a fú irányába.
- Mivel ma egy mesefilmet, meg egy horror-t vetítenek, így a második lehetőséget választottam.- pillantott a lányra. Remek. Egy félelmetes film, amit  pont Harry-vel kell túlélnie maga a tökély. Egyáltalán nem kedvelte a rémtörténeteket, utána mindig felkapcsolt villanyokkal kellett közlekednie a lakásban. Pár perc néma csönd telepedett a kocsiba, amit Harry tört meg.
- Tetszel. Tetszik ez a magabiztosabb lány.- csúsztatta egyik kezét Alice combjára.
Kicsit feszengve érezte magát a mozdulatra, de ő is tudta, hogy legbelül nagyon is jólesett neki hogy valaki udvarol neki. Régen volt már valakivel együtt, hiányzott neki a szeretet.
Harry észrevette a lány feszengését, ami nem nagyon tetszett neki. Túl sok, inkább mindig olyan lányokkal volt, akiknek nem kellett semmi szeretet, vagy törődés. Az idő elteltével elszállt belőle a törődés bármely formája is.
A további kínos csendet semelyikük sem törte meg, így jó volt már odaérni a mai program helyszínére. A jegykiadásnál Alice jól fülelt a film címére, de amikor meghallotta a két szót, enyhén berezelt. Démonok között. Pár ismerősétől már hallott egy s mást a filmről, amik nem nagyon érintették meg.
- Figyelj, biztos hogy ezt akarjuk nézni?- pillantott idegesen a fiúra, miközben egy nagyadag pattogatott kukoricával a kezében sétált a vetítőterem felé.
- Teljesen biztos.- mosolygott félodalasan.
A moziteremben megkeresték a helyüket, majd várták a film kezdését.
A hangulat kicsit nyomott volt, elvégre egy 'randi' nem arra való hogy megismerjék egymást?
Majd végre elérkezett a pillanat, és lekapcsolódtak a fények. A teremben hirtelen nagy csend lett, majd a film kezdetét vette. Próbált a lehető legnyugodtabb maradni, ám ez nem nagyon sikerült. Már a film elején beparázott, de akkor sikerült elrejtenie félelmét Harry elől, aki nyugodtan tömte magába a kukoricát, miközben egy arcizma sem rándult meg a film nézése közben. Ahogy a film telt, egyre félelmetesebb részek következtek. Alice csap kapkodta a fejét, egyszer még a vetítőn van a szeme, a másik pillanatban a földön, mert nem akarta látni azt a részt. Harry észrevette a lány ijedségét, így összekulcsolta ujjait  vele, majd enyhén megszorította, arra célozva hogy itt van. Alice nem húzta el a kezeit. Nagyon is jól esett neki a gesztus. Mire már ellazult volna, a nagy képernyőn valami hirtelen  ugrott elő, ami annyira megijesztette hogy felsikkantott. Szerencséjére más is ugyanígy tett, szóval nem hallatszott ki a sikongatása. Harry persze észrevette, így a karjaiba vette a lányt, így Alice Harry karjaiba csücsült. Az a bódító illat az orrába kúszott, így esélyesem volt elhúzódni. Mintha valaki bedrogozta volna. Jól érezte magát az ölében, a félelme is elszállt. Igaz, a film további részénél Harry valahogy sokkal érdekesebbnek tűnt.
Alice arca szinte felragyogott, amikor az autóhoz sétáltak. Végre véget ért a film, túlélte a rettenetes filmet. Bár bánta hogy véget ért az este, örült hogy nem kell néznie a filmet tovább. Ez a mai Harry sokkal jobban tetszett neki mint a másik énje. Ezeken kattogott az agya, miközben már a háza felé vették az irányt.
- Tetszett a film?- kérdezte a vezetőülésben ülő személy.
- Öhm, igen.- hazudott. Csak nem mondja meg az igazat, hogy kb az egész film neki Harry volt.
Hamar a házhoz értek, amit a lány kellemetlenül könyvelt el. Valami hiányzott ebben az estében. Csak nem tudja hogy mi.
Az ajtó előtt állva búcsúzott el a partnerétől.
- Hát, köszönök szépen mindent. Jól éreztem magam.- csavargatott egy tincsét zavarában Alice.
Harry csak mosolygott, majd hangosan felnevetett. Alice nem értette Harry-t, és hogy mi lehet olyan vicces. Már éppen idegeskedni kezdett volna, de Harry megszólalt.
- Nagyon sajnálom, de nem bírom tovább.- mondta, majd elkapva a lány derekát, magához húzta, és megcsókolta száját. A lány megijedt, de ezt a rosszat elűzte ez a jó érzés ami szétáradt a testében. Nem ellenkezett, ami Harry-t nem kicsit meglepte, de nem foglalkozott ezzel, inkább tovább csókolta a lányt, aki hagyta magát. A keze automatikusan kúszott fel göndör tincseibe, ami puhák és selymesek voltak.

Díj!:)

Hoppá, megkaptam az első díjamat a bloggal, aminek nagyon nagyon örülök!:)
Köszönöm szépen! :http://defectivelovestory.blogspot.sk/p/dijaim.html

 Szabályok: 

Válaszolj 10 kérdésre 

Írj magadról 10 dolgot

Tegyél fel 10 kérdést

Küldd tovább 10 embernek.

Válaszok: 

Hogyan jött a blog ötlete? 
- Igazából nem tudom, akartam valami nem túl nyálas blogot, amiben  vannak történések, próbálom ehhez tartani magam.

Mi inspirál az írásnál? 
- Nem inspirál semmi. Azért írok, mert szeretnék írni. Persze, nagyon boldoggá tesznek a kommentek amiket kapok, meg az olvasóim száma is. Mindig boldoggá tesz, amikor ránézek a megjelenítsek számára és egy csomó megjelenítést látok. Valószínűleg ha nem olvasná 
 senki abbahagynám az egészet, de amíg van egyetlen egy olvasóm is, addig folytatom:) 

Van példaképed?
- Példakép, példakép...Én úgy gondolom, és ez a logikus is, hogy példaképünknek azt a személyt tartjuk, akire ha ránézünk elönt a boldogság, büszkeséget érzünk még úgy is, hogy tudjuk hogy ő azt sem tudja hogy létezünk. Akire felnézünk a kitartása és a tehetsége miatt. És ez nálam egyértelműen Harry Styles. És nem azért mert cuki göndör fürtjei, és vakítóan zöld szemei vannak. Nem ez fogott meg benne. Egyszerűen a hangja valami csodálatos. Az a mély, dörmögős hangja megfogott. Szeretem, hogy szereti a rajongóit, és nem eltaszítja őket magától. Szívesen segít olyan embereken, akiknek szüksége van rá. A színpadon olyan frissességgel és erővel lép fel, hogy öröm nézni. Emellett a családja is fontos szerepet kap a szívében, nem hanyagolja el őket. És ez nekem mindennél többet jelent. Szeretem a nagy szívét, és azt hogy ilyen játékos. A kitartását, és hogy nem adta fel. Bátran kiállt az X-factorban, bizonyított és tovább jutott. Amikor kiderült hogy csapatban folytathatja, nem tért ki, szívesen folytatta 4 fiúval, és NEM ADTA FEl. 

 Ki az és miért? 
- Ezt fent jól megmagyaráztam :)

Mikor van a szülinapod?
- Július.24 

Voltál már szerelemes?
- Azt hiszem nem.

 Mennyi időbe telik, amíg kész vagy egy fejezettel?
- 1 óra körül.

Szeretnél tetoválást?
- Igen, szeretnék.

Ha igen, mit és hová?
- Nem tudom hogy mit, de valamit ami nagyon fontos az életemben. A helyét sem tudom még.

Mi a legjobb, és legrosszabb tulajdonságod?
- Szerintem egy barátkozós típus vagyok, és kiállok a másikért ha neki van igaza. Nem szeretem ha másokat bántanak, vagy fikáznak.
Nyíltan megmondom az emberek szemébe ha bunkók voltak, vagy változtatni kéne.




Kérdések:

Mióta van blogod?
Mi a véleményed az olyan rajongókról, akik fikázzák kedvencük barátnőjét?
Volt már barátod?
Szereted ha egy fiú nyálas?
Mi a kedvenc illatod?
Mi az mi felzaklat? 
Sokat vagy a géped előtt?
Van tableted? 
Tudsz sminkelni?
Ki a legeslegfontosabb az életedben? 

Akiknek küldöm : 
http://damnfanfiction.blogspot.hu/
http://unforgettable-fanfiction.blogspot.hu/
http://jessica-tomlinsons-life.blogspot.hu/
http://ninaandniallhoran.blogspot.hu/
http://let-me-change-you.blogspot.hu/
http://redfanfiction.blogspot.hu/



 

8.rész

Sajnálom hogy ennyi idő múlva tudtam előállni a résszel, gondolom tudjátok hogy miért, szokásos suli,új osztály, suli bla bla bla... Tudom hogy ez nem mentség, még egyszer sajnálom,de itt a rész.:)
 Köszönöm az előző részhez a 4 kommentet, remélem most is kapok legalább ennyit. Puszi! :*

Persze mondani sem kell hogy a lány érthetetlenül meredt a telefon kijelzőjére. Furcsállta hogy Harry ennyire figyelmen kívül hagyja a történteket. Nem gondolkozott el a dolgokon, hogy például Alice-ben mi zajlott le akkor? És hogy teljesen összezavarta ezzel?  Figyelmen kívül hagyja a lány érzéseit, és csak magára gondol most is. Mit is írhatna erre? Persze hogy elfog menni, hiszen nincs más lehetősége. Tudta, hogy Harry képes lenne arra hogy a két kezében vigye ki a lányt, ha ő ellenkezni kezdene. Semmi értelme a fiúnál az ellenállás. Tipikus.

Alice-nek nem kedvezett a mai nap, ugyanis reggel 8-ra volt beírva próbára, így még kipihenni sem tudta magát. 7 órakor a telefonjából kiszűrődő Robin Thicke szám ébresztette a nyúzott arcú lányt. Nagy ásítások közepette kelt ki az ágyból, semmi kedve se ereje nem volt a mai naphoz. Lent megfőzte a napi energiát adó löttyét, majd a ruhatárába kotorászott valami elfogadható és kényelmes ruha után. A cicanadrág, lezser póló, és kötött kardigán mellett döntött, amihez a bokacsizmáját vette fel, ami kísértetiesen hasonlított a bakancshoz. A haját halszálkafonással elintézte, arcára egy kevéske púdert, és szempillaspirált tett. A reggeli müzliével gyorsan töltötte meg a hasát, hiszen máris késésben volt. A barna nagy bőr táskáját felkapta a vállára, majd gyorsan kivágtatott a buszmegállóhoz, ahonnan csodák csodájára nem késett el a busz. Azért nem bízta el magát, hely nem volt persze, így állni kényszerült, de ez volt a legkisebb gondja most. A telefonján jelzett idő ideális volt, most már biztos volt benne hogy odaér.

Igaza volt, 7:55-kor már az öltözőben vette át az edzőruháját a többiekkel együtt. A társaival nem jött ki sehogyan sem, nem állt szóba senkivel, tekintve hogy hozzá se ment oda senki. Az edző pontosan 8-kor kicsapta az öltöző ajtót, amire pár lány sikítva válaszolt, ugyanis nem sikerült nekik 5 perc alatt felöltözniük. Az elszánt férfit nem tántorították el a sikítozó lányok, valószínűleg volt már ilyenben része, szóval mindenki kénytelen volt kimenni és elkezdeni a próbát, nem érdekelte hogy ki mibe van. Természetesen erre sikerült felöltözniük 5 másodperc alatt, így végre elkezdődhetett a kemény és fárasztó meló. Alice unottan táncolt, szinte már fájt neki hogy semmi kirobbanó és frissesség nincsen a koreográfiába. Hiába, már elég régóta benne van a szakmába így ilyen kis lötyögés semmi neki.
Majd miután ötödik próbálkozásra sem sikerült az előtte lévő lánynak a mozdulat, és vagy háromszor rálépett Alice lábára, kikelt magából.
- Ezt nem hiszem el. Ebbe mi olyan nehéz most komolyan? Nem úgy volt hogy itt nagy tudással, és profizmussal rendelkező táncosok táncolnak?- kel ki magából.
Az előtte lévő lányt enyhén elöntötte a düh, ez már az arcán is kirajzolódott.
- Most kérdőre vonod a tudásomat? 5 teljes éve táncolok ha nem tudnád.- mosolyodott el lenézően.
- Már ne is haragudj, de fél órája ezt a két lépést vesszük, és még mindig nem tudod.- motyogott fájdalmasan a fejét fogó lány, majd inkább hátra állt, elkerülve a konfliktust.

A próba pontosan ért véget, mindenki fáradtam rogyott le az öltözőben. Sietősen kapkodta magára a ruháit, bár még rengeteg ideje volt, azért otthon szeretett volna már lenni. Persze hogy nem sikerült a hazajutás olyan korán, hiszen a szőke hajú lány akivel kisebb szópárbajba került, elállta az útját.
- Ne haragudj, de kiszeretnék menni.- tűrt el egy tincset a füle mögé Alice.
- Én is szeretnék sok mindent. Mint például azt hogy kopj le rólam. Nem is értem mit okoskodsz itt nekem pont te. Hisz nézz már magadra. Ugyan kérlek. Azt sem tudom hogy hogy kerülsz ide. - fintorgott Alice-re.
Alice persze nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. Nem is érti hogyan volt bátorsága kioktatni mást.
- Na látod. Még megvédeni sem tudod magadat.  Szánalmas vagy.- köpte oda az utolsó szót, majd kikerülve a könnyeivel küszködő lányt, elment mellette.
Azok a sós könnyek újra. Mennyiszer érezte már az ízét. És most megint itt tart. Az önbizalma, önértékelése tova szállt. Újra üresnek és szánalmasnak érezte magát. A felépített várát egy mondattal képesek voltak lerombolni.
Sírva rontott ki az épületből, kis híján fellökve ezzel a sétáló embereket. Hogy lehet ennyire gyenge? Képes egy mondat miatt összetörni. Folyamatosan csak zokogott, most már biztos hogy nem képes este megjelenni Harry-vel.

Délután 5 órakor a nagy fotelban ülve még mindig folytak a könnyei, de közben gondolkozott a telefonjával a kezében. Nem merte megírni Harry-nek hogy nem akar menni. Egy fél órája ezen kattogott, most már viszont itt az ideje.

Ne gyere ide. Nem megyek. Sajnálom. A- küldte el az sms-t.

Fél óráig még üldögélt várva a válaszra, de semmi visszajelzést nem kapott. A szeme vöröslött a sok könny miatt, az arca felduzzadt a sírástól. Ledőlt egy kicsit, szüksége volt a pihenésre.
Negyed órája feküdhetett csak, amikor lentről hangok ütötték meg a fülét. Azonnal kiugrott az ágyból, és remegő kezekkel oltotta fel a lámpát. Nem mert még levegőt sem venni. Halkan indult meg a lépcsőn, miközben a könnyei újra eleredtek  félelmében. Ajtó csapódást hallott, valószínűleg valaki a házban tartózkodott. Próbált hangtalan maradni, de a sírását nem tudta elnyomni.
- Ki van itt? - bömbölt.
Semmi válasz nem érkezett.
- Hívom a rendőrséget.- ordította, majd az utolsó lépcsőfokról is lelépett, és a konyhába indult meg.
A következő pillanatban valaki hátulról átkarolta, amire Alice ordítani és még jobban sírni kezdett.
- Engedj el. Hagyj.- vergődött a két nagy kézben, de érezte hogy az ájulás kerülgeti.
- Alice én vagyok. Nyugodj meg kérlek. Csak én vagyok.- kapcsolta fel a villanyt az illető, majd a lány szemeibe nézett.
- Harry? - szipogott, majd a fiú erős karjaiba zárta magát.

7.rész

 Pár szó. Köszönöm mindenkinek aki olvassa és várja a részeket a blogon. A kommenteknek nagyon örülök, szeretném ha most is lenne pár. Van egy csoport is fb-n, ahova mindenkit,mindent várok:) Plusz iratkozz is fel ha szeretnél. Köszönöm, jó olvasást, puszi!

Alice ügyelt minden apróságra, a legnagyobb figyelemmel ápolta a bonyolult fiú minden egyes sebeit. Az utolsó ragasztót tapasztotta a legutolsó sérülésre, amikor Harry szólásra nyitotta száját.
 - Köszönöm.Mindent.- simította meg a lány arcát.
A lány belepirult a mozdulatba, zavarában elkapta a fejét és az elsősegélydobozzal vacilált.
 -  Ez volt a helyes, nem hagyhattalak ott.- suttogta, a dobozba turkálva.
 - De igenis ott hagyhattál volna. Miért is ne hagytál volna?- tört ki a fiúból.
Alice meglepődötten kapta fejét a fiú irányába, eléggé meglepődött a kirohanáson aminek még csak most következett a java.
 - Miért segítettél? Látom rajtad hogy félsz tőlem, és egyáltalán nem akarsz a közelembe lenni. De akkor miért?
 - Attól még hogy félek tőled nem hagyhattam hogy bajod essen.- szólt közbe.
 - Legalább most már tudom hogy tényleg félsz tőlem.-torzult el Harry arca.
 Harry tudta jól hogy milyen. Tisztában volt vele. Nem is érti hogy kérdezhette meg Alice-től, hogy miért fél tőle. De most ez megdöbbentette. A lányok akikkel Harry eddig találkozott szerette, hogy ilyen. Ilyen indulatos, vad, hirtelen. És....félelmetes.
- Van okom félni tőled. Nem hiszem el, hogy más nem félt...- kezdett bele halkan, de Harry félbeszakította.
- Hagyjuk ezt kérlek.- szólt durván, nem szerette ha kioktatták.
- Hiszen agresszív, hirtelen és...- ingerelte tovább a dühös fiút, aki kitört.
- Mondtam hogy hagyd abba.- dühöngött, majd a lány kezei után kapott és a falhoz szorította törékeny testét.
Alice rettenetesen megijedt Harry-től. Az is megfordult a fejében hogy Harry fizikálisan is bánthatja, vagy akár meg is halhat. Ahogy Harry a kezét lefogta, nem vehette észre, de közben szorította is, ami a lánynak nagyon fájt. A fájdalom és a gondolatai miatt kitört belőle a sírás. Hangosa zokogott a fiú kezei között, akit mintha áramütés ért volna hirtelen elengedte a síró lányt, majd döbbenten nézte hogy csúszik le sírva a falon.
Zavarodott volt, el kellett jönnie. Kirontott a házból, már nem érdekelte a fájdalma sem. Szégyellte amiért ilyet tett pont egy ilyen törékeny lánnyal. Tudta hogy nem tudja megvédeni magát, mégsem tudott uralkodni magán. Folyton ez történt, elborult az agya és bármit megtett.
Alice eközben a fürdőszobában halkan szipogva gondolkodott. Már valamennyire sikerült megnyugodnia. Tudta hogy van oka félni,de valahol azért remélte hogy mégsem kell. Két kérdés cikázott az agyában egyfolytában. Direkt csinálta? Vagy elöntötte a düh, és nem akarta?

~

2 nap telt el az ominózus eset óta. Azóta semmi hír Harry-ről. Remélte hogy nem történt semmi baja, nem került bele valami rosszba. Eközben a próba is elkezdődött, ami azt jelentette hogy délután a többi táncossal próbára kell mennie. Titokban reménykedett hogy megjelennek a fiúk is, így meggyőződhet róla hogy Harry egyben van.

A próba pontban 3-kor kezdődött, Alice 5 perccel később esett be.

- Sziasztok.- lihegett, majd megakadt a szeme a falnál ülő társaságon.

Az edző mérges pillantásokat vetett a lányra, majd belekezdett.

- Miss Carter, ha időben jelenne meg a próbán az nem lenne egy rossz dolog. Tekintve hogy még az 5 fiatalember is időben megérkezett, pedig ők csak nézők,  örülnék ha maga is ideérne.

- Igen, és elnézést.- szégyellte el magát.

- Kérem üljön oda le a többi táncos mellé, először egy gyors bemutatkozás és aztán neki kezdünk.- irányította el a lányt.

Alice Harry-re pillantott, de amikor észrevette hogy ő is éppen őt nézi, lehajtotta a fejét, majd úgy indult el a többiek felé. Az edző elpapolta a mondókáját, bemutatkozott, majd mindenkit beállított a helyére, és mutatta a koreográfiát. Feszengve táncolt, tekintve hogy Harry pillantását érezte folyton magán. Hálát adott az égnek amikor vége lett a próbának, és kiszabadulhatott a táncteremből, és Harry pillantásai alól. 

Amikor hazaért nem sokkal később jelzett a telefonja. Harry írt neki: 

Nagyon tetszettél ma. Ha nem feszengnél még jobb lennél;)H 

Alice nem értette miért tesz úgy Harry mintha misem történt volna. Dühös volt, és most először megpróbálta eldobni félénk énjét.

A közeledben csak feszengni lehet. A- írta vissza a nem éppen kedves válaszát.

A telefon azonnal rezegni kezdett, Harry gyorsan reagált.

Holnap 6-ra legyél készen.Moziba megyünk. Jóéjt!H 

   

6.rész

Újra a közelség, amivel nem tudott mit kezdeni Alice. Elmondja az színtiszta igazságot annak a fiúnak, akit csak most ismert meg?  Miért tenné? Nem tudja ki is valójában a fiú, de nem az, akit a tinik milliói látnak. És hogyan is nyílna meg ennyi idő alatt valakinek? Ő? Aki mindenki visszautasít? Nem tudott mást, csak a hazugság képébe burkolózni.
- Már megmondtam egyszer hogy nem félek tőled.- suttogta elhalóan.
 Harry egy ideig csak nézte a lányt és emésztette a válaszát,majd mintha valami bevillant volna az agyába, kikapcsolta a biztonsági övét, majd kiszállt az autójából otthagyva ezzel a dugó közepén a lányt a kocsival. Pár perccel később jött egy üzenete Harrytől: 

Sajnálom, de el kellett jönnöm a közeledből. Próbáltalak volna megismerni, de látom hogy nem fog menni. Bezárkózva élsz, nem engedsz senkit sem a közeledbe. Majd idővel  rájössz, hogy kiket dobtál el magadtól, és bánni fogod ezt a fajta viselkedést. Én nem töröm magam tovább, és sajnálok mindent. H 
 
A lány döbbenten olvasta a sorokat. Düh, félelem és csalódottság halmozódott fel pici testében. Akármennyire is tartott Harrytől, nem számított rá hogy ilyen gyorsan vége lesz. Csalódott volt, hogy ennyi, vége. És dühös mert Harry-nek igaza volt.

A napok csigalassúsággal teltek, a próbák még nem kezdődtek el. Alice minden egyes nap várt. Várt egy sms-re, vagy Harry felbukkanására. Várta a próbákat is, mert akkor láthatja a fiút, és akkor végre lenne alkalma beszélni vele. Érthetetlen érzés kerítette hatalmába a lányt. És ez a hiány volt. Pontosan ő sem tudta mi hiányzik neki. Harry-e, vagy csak a tudat hogy érdeklődnek iránta?  Érthetetlennek tartotta azt, hogy hiányzik neki valaki olyan, akitől közbe fél. Látni akarta, tudni hogy jól van. De miért?

A gondolatok lassan felemésztették a lányt, így kimozdult otthonról, de csak egy esti sétára. Próbálta kiűzni csak egy pici időre a rossz gondolatok buksijából, sikertelenül. Összehúzta farmerkabátját magán, amikor szél bele kapott hullámos hajába. Kívülről nyugodtnak tűnt, de belül vívta a háborút.

A gondolkodásból káromkodások, és dulakodó hang zökkentette ki. Megijedt, de tudta, hogy cselekednie kell. Nem mehet csak úgy el, miközben tudja hogy valakinek bántódása eshet.

A hangok egy elhagyatott sikátorból jöttek, így Alice abba az irányba szaladt, majd a fal mögül kezdte kémlelni a történéseket. 2 fiú heves szóváltásba kezdett, majd az egyik nekiment a másiknak. Alice bepánikolt, amikor észrevette a barna göndör hajzuhatagot, és rájött hogy Harry az. A fiú erősen vágott Harry gyomrába, aki fájdalmát leplezve arcon vágta az őt ütő fiút. A fiú az arcához kapott, majd újra megütötte Harry-t, de most az arcát. Alice ijedtségében Harry nevét ordítva szaladt oda hozzá, nem számolva azzal, hogy minek tette ki magát. A másik fiú bepánikolva rohant el a helyszínről, ezzel magára hagyva a két fiatalt.

- Harry! - rohant a földön fekvő fiúhoz. Alice a fiú mellé térdelt, és a nevét ordítozta.

- Harry, kérlek! Én vagyok az Alice.Kelj fel! - fogta a fiú arcát sírva, ami vérben állt.

Pár pillanatig csend, majd a göndör hajú fiú lassan nyitogatni kezdte a szemét.

- Alice. - suttogta, majd a lány kezére tette tenyerét.

- Itt vagyok Harry. - suttogta a lány, akinek a könnyei megállíthatatlanul folytak végig kipirosodott arcán. 

- H-hogy kerülsz ide? - nézett a könnyeivel küszködő lányra.

Átgondolva a történteket ez hogyan lehetséges? Hogyan lehet az, hogy a lány pont ekkor volt itt? 

- Sétálni jöttem, és meghallottam a hangokat.- válaszolt szemet törölgetve.

- Ne sírj! - nyúlt fel a lány arcához, letörölve ezzel a fájó könnycseppeket.

Sírt, mert fájt látnia a történteket. Sírt, mert Harry-nek fáj. 

- Lábra tudsz állni? Menjünk el hozzánk, rendbe rakom a sebeidet.- nézett a fiú szemeibe, amit titokban imádott a ragyogó zöld színe miatt.

Harry megdöbbent. Talán mégis érdekli a lányt hogy mi van vele? 

- Jó ötlet ez? - kapott a hasához, ahogy felállni próbált.

- Más lehetőség nincsen, én közel lakok, te meg nem tudsz rendesen menni.- kapott a fiú karjai után, akin látszott hogy fájdalmai vannak.

A nyakába akasztotta Harry karját, ezzel segítve a sétálásban.

- Bemenjünk a kórházba? -nézett a bicegő fiúra.

- Nem szükséges, nem szeretnék.- rázta meg a fejét, ezzel a göndör fürtjei is megmozdultak.

A lány tudomásul vette a fiú kérését, szó nélkül segítette haza a fiút.

 A kulcsokkal bajlódott egy darabig, majd amikor sikerült kinyitni az ajtót, felsegítette a lépcsőn a fiút, majd a fürdőben leültette a kád szélére. Elővette az elsősegély dobozt, majd kutakodni kezdett benne.

- Ez egy picit csípni fog.- tájékoztatta a fiút, majd óvatosan a sebére kente a csodaszert. 

Miközben ápolta a fiút, elkerülhetetlen volt a szemkontaktus. Harry is a lányt figyelte, a fájdalmai ellenére boldog volt.

- Húzd fel a pólódat.- kérte a lány.

Harry szót fogadva teljesítette a kérést, a fehér pólója ami takarta felsőtestét lekerült róla.

Alice szeme Harry izmos hasára tévedt, akaratlanul is ajkába harapott. Még így is, lila foltokkal is tökéletes teste volt. Óvatosan érintette hasához a vattát, de még így is felszisszent a fiú a hideg, és a fájdalom miatt.

- Sajnálom.- kért elnézést, majd folytatta a sebek kezelését.

Harry eközben nem hagyta abba a lány csodálását. Valami megmozdult benne. Jó érzés volt az, hogy törődnek vele. Hogy tényleg aggódnak érte. És most jött rá arra, hogy ezt a lányt nem engedheti el. Van ebben a lányban valami. Hiányzott neki. El kellett telnie pár napnak, hogy ez az érzés megfogalmazódjon benne. 

 

 

 

5.rész

Alice idegesen húzogatta szoknyáját a tükör előtt, nem tudta mire számítson a találkozóval kapcsolatban.  Este kapott egy ismeretlen számról üzenetet, persze tudta hogy Harry-től van. Leírta hogy mikorra legyen harci díszben, indulásra készen. Ideges volt Alice, nem tudta hogy honnan van meg a száma a fiúnak, és azt sem, hogy miért ilyen titokzatos. Enyhe sminket vitt fel arcára, és a kedvenc gyümölcs illatú parfüméből még fújt egy keveset a csuklójára. Fekete ceruzaszoknyát viselt, egy rövid ujjú, mintás inggel. Utálta a magassarkúkat,ezért fehér tornacipőt húzott, nem nagyon érdekelte mennyire megy a szetthez. A készülődésben hirtelen a csengő hangja zavarta meg. Kifújta a bent tartott levegőt, majd az ajtóhoz ment. Az ajtó mögött, egy kifejezetten helyes fiú mosolygott, fekete nadrágot viselt, inggel. A lány pislantott párat, majd észhez térve köszönt.
- Szia, tudnál várni még egy percet? Nem vagyok még kész, addig gyere be.- tárta ki az ajtót.
- Uhh, oké.- kacsintott, majd belépett a házba.
- Várj itt lent, mindjárt jövök.- tűnt el a lépcsőfordulóban a lány.
Villámsebességgel rakott fel egy pici szempillaspirált még, majd ahogy felnézett, a tükörben észrevette az ajtófélfának támaszkodó göndört, ahogy a lányt nézi.
- Gyönyörű vagy, minek az a sok smink?- mosolyogott
A lány leplezni próbálta zavarát, nem sok ember dicsérte meg eddig.
- Tudod, így érzem jól magam. És, nem vagyok gyönyörű.- rázta meg a fejét zavartan.
- Nekem az vagy.- kacsintott a lányra, majd kihúzta a fürdőből, hogy végre induljanak.
Újra egy hirtelen mozdulat, ami megijesztette a lányt. Talán nagyon félt hogy megütik, vagy fájdalmat okoznak neki.
Kirántotta kezét a fiú kezei közül, majd úgy indult el bezárni az ajtót.
Beült a fiú mellé a kocsiba, majd szigorúan előre meredt. De fél perc elteltével még mindig nem indult el a kocsi, így kénytelen volt a fiú szemeibe nézni.
- Akkor indulunk?- nézett a fiúra, aki csak mosolyogva pásztázta a lányt, majd a válasz helyett egy zavaró kérdést tett fel.
- Miért vagy ilyen velem?- kérdezte a lánytól.
Alice nem tudta hogy mit válaszoljon erre a kérdésre. Pontosan tudta mire gondol, és hogy hogyan viselkedik. Tudhatná hogy miért. Hallott pár dolgok Styles-ról, és az nőügyeiről is. Nem akarta az igazat elmondani, így úgy tett, mintha nem értené a dolgokat.
 - Miért milyen vagyok?- kérdezte halkan, a cipőit nézve.
A fiú halkan elnevette magát, majd megrázta a fejét, és beindította a motort.
Nem válaszolt a kérdésre. Tudta, hogy tudja a lány, csak nem mondja el.
Az út csendesen telt, nem beszélgettek, ami Alice számára kezdett már kínossá válni. Szerencsére leparkoltak egy kávézó előtt. De Harry nem szállt ki, a lány felé fordult.
- Nagyon titokzatos vagy Alice.- hajolt a lány füléhez.
Alice a gesztustól összerezzent, és kirázta a hideg. És nem rossz értelemben, amit ő sem értett.
Harry elmosolyodott a lány reakciójától, majd mindketten kiszálltak a kocsiból.
Bent egy eldugottabb helyre ültek, egymással szemben.
Kikérték a kávéjukat, majd már az első kérdésnél Alice kínosan érezte magát, ma már másodjára.
Elkönyvelte, hogy Harry társaságában valószínűleg mindig kínos lesz.
- Van barátod?- nézett a lányra.
Nem tudta mit válaszoljon. A fejéhez akarta vágni, hogy semmi köze sincsen hozzá, és hogy arrogánsnak tartja viselkedését, de sajnos ehhez túlságosan is félénk volt. Sosem tudott kiállni magáért, és sosem tudta megvédeni magát. És ezek azok a tulajdonságok, amiket kihasználtak benne.
- Nincsen.- sütötte le a szemét.
- Mióta nincsen?- kérdezte pimasz mosollyal.
(-Egyre kínosabb.-) gondolta magában. Miért kérdez ilyeneket?
- 2 éve.- suttogta.
A fiú ezután nem tett fel következő kérdést, a kávéját iszogatva figyelte a lányt. De a fiú hamar megunta hogy a lány szótlanul ült előtte és hogy egy szót sem szólt, ezért feltette a kérdését, amit már tudni akart.
- Miért félsz tőlem?-
- É-én, nem félek tőled.- rázta meg a fejét Alice, majd a fiúra nézett.
Harry tudta hogy nem az igazat mondja, elmosolyodott a lány titkolózásán, majd nézte ahogyan a barna hajú lány tördeli az ujjait.
- Hazaviszlek.- állt fel az asztaltól a göndör.
- Uhm, oké.-
(-Érdekes megismerkedés volt-) gondolta a lány.
Mindketten beültek a kocsiba, majd elindultak haza.A rádióban ismerős dal hangzott fel, amit a fiú halkan dúdolni kezdett. A lányt elvarázsolta mély, varázslatos hangja. Csendesen, pirulva hallgatta a fiú hangját, majd hirtelen megállt a kocsi, így felnézett az útra.
- Nem most fogunk szabadulni.- fordult Alice felé.
- Látom.- nézte az utat tovább. Tartott a fiú nézésétől.Ha belenéz a szemeibe, valamiféle furcsa érzést érez, és nem akarja levenni róla tekintetét.
A fiú nem bírta tovább a lány viselkedését, áthajolt Alice részére, a egyik kezét megtámasztotta lány combja mellett, a másikat az ülés támláján, majd a lányra nézett.
- Még egyszer megkérdezem. Miért félsz tőlem?- kicsit ingerültebben kérdezte mint először, várta már az igazságot.