9.rész

A telefonja hangos zenélésbe kezdett, amire a lány szemei azonnal kipattantak. Gyorsan leesett neki hogy csak egy álom volt, és nem jött át Harry a vak sötétben hozzá. 5 óra volt, elbóbiskolt a próba után. A szekrényében kutakodva keresett egy megfelelő ruhát a mai
mozihoz. Mivel már hűvösödött az idő, fekete cicanadrágot vett fel egy fehér galléros inggel, aminek a gallérján szegecsek sorakoztak. A szettet megkoronázta egy farmer ujjatlan kabáttal, és a szintén szegecses bakancsféléjével. Harry még nem látta ilyesmi szegecsekkel ellátott ruhában, így kíváncsi volt a fiú véleményére. A haját laza loknikkal dobta fel, a sminkje alap volt, nem takarta az arcát 20 kiló smink. Pontban 5 órakor szólalt meg a csengő, ami Alice-t egyáltalán nem lepte meg. Tudta már hogy Harry nagyon is pontos tudott lenni. Ujj tördelve lépett az ajtóhoz, majd egy nagy levegő után tárta ki a fiú előtt. Egy kicsit elállt a lélegzete a fiú látványán. Belül mosolyogva fogta fel az a tényt, hogy mára mindketten beújítottak az öltözés terén. A szokásos ''Harry szett" most valahol a szekrényében lehetett, helyette sötét ing takarta testét, és egy fekete zakó. A kezében egy csomag bonbon pihent.
- Hello Alice!- biccentett, majd végigmérte a lányt. - Húha, más vagy.-vigyorgott.
- Szia Harry!- üdvözölte, majd elmosolyodott. Ezek szerint feltűnt Harry-nek a változás, ami oké hogy nem nagy változás, de Alice-nek fontos volt.
- Uhm, ezt neked hoztam.- nyújtotta át a csokicsodát.
- Köszönöm szépen. Berakom, aztán mehetünk is.- vette el a csokit, amit a pultra gyorsan letett, majd az ajtó felé vette az irányt. Harry a kocsinak dőlve várta hogy elindulhassanak.
Az ajtót udvariasan kinyitotta lánynak, akinek az agyában egyre jobban fogalmazódott meg a tény, hogy Harry nem is egy szörnyeteg. Már 2 gesztusa is igen figyelmes volt.
A kocsi beindult, majd a koromsötétben indultak el a helyszínre. Mivel Harry nem mondta el hogy mit is fognak nézni, Alice-t meg furdalta a kíváncsiság, így rákérdezett.
- Mit is fogunk nézni Harry?- fordult a fú irányába.
- Mivel ma egy mesefilmet, meg egy horror-t vetítenek, így a második lehetőséget választottam.- pillantott a lányra. Remek. Egy félelmetes film, amit  pont Harry-vel kell túlélnie maga a tökély. Egyáltalán nem kedvelte a rémtörténeteket, utána mindig felkapcsolt villanyokkal kellett közlekednie a lakásban. Pár perc néma csönd telepedett a kocsiba, amit Harry tört meg.
- Tetszel. Tetszik ez a magabiztosabb lány.- csúsztatta egyik kezét Alice combjára.
Kicsit feszengve érezte magát a mozdulatra, de ő is tudta, hogy legbelül nagyon is jólesett neki hogy valaki udvarol neki. Régen volt már valakivel együtt, hiányzott neki a szeretet.
Harry észrevette a lány feszengését, ami nem nagyon tetszett neki. Túl sok, inkább mindig olyan lányokkal volt, akiknek nem kellett semmi szeretet, vagy törődés. Az idő elteltével elszállt belőle a törődés bármely formája is.
A további kínos csendet semelyikük sem törte meg, így jó volt már odaérni a mai program helyszínére. A jegykiadásnál Alice jól fülelt a film címére, de amikor meghallotta a két szót, enyhén berezelt. Démonok között. Pár ismerősétől már hallott egy s mást a filmről, amik nem nagyon érintették meg.
- Figyelj, biztos hogy ezt akarjuk nézni?- pillantott idegesen a fiúra, miközben egy nagyadag pattogatott kukoricával a kezében sétált a vetítőterem felé.
- Teljesen biztos.- mosolygott félodalasan.
A moziteremben megkeresték a helyüket, majd várták a film kezdését.
A hangulat kicsit nyomott volt, elvégre egy 'randi' nem arra való hogy megismerjék egymást?
Majd végre elérkezett a pillanat, és lekapcsolódtak a fények. A teremben hirtelen nagy csend lett, majd a film kezdetét vette. Próbált a lehető legnyugodtabb maradni, ám ez nem nagyon sikerült. Már a film elején beparázott, de akkor sikerült elrejtenie félelmét Harry elől, aki nyugodtan tömte magába a kukoricát, miközben egy arcizma sem rándult meg a film nézése közben. Ahogy a film telt, egyre félelmetesebb részek következtek. Alice csap kapkodta a fejét, egyszer még a vetítőn van a szeme, a másik pillanatban a földön, mert nem akarta látni azt a részt. Harry észrevette a lány ijedségét, így összekulcsolta ujjait  vele, majd enyhén megszorította, arra célozva hogy itt van. Alice nem húzta el a kezeit. Nagyon is jól esett neki a gesztus. Mire már ellazult volna, a nagy képernyőn valami hirtelen  ugrott elő, ami annyira megijesztette hogy felsikkantott. Szerencséjére más is ugyanígy tett, szóval nem hallatszott ki a sikongatása. Harry persze észrevette, így a karjaiba vette a lányt, így Alice Harry karjaiba csücsült. Az a bódító illat az orrába kúszott, így esélyesem volt elhúzódni. Mintha valaki bedrogozta volna. Jól érezte magát az ölében, a félelme is elszállt. Igaz, a film további részénél Harry valahogy sokkal érdekesebbnek tűnt.
Alice arca szinte felragyogott, amikor az autóhoz sétáltak. Végre véget ért a film, túlélte a rettenetes filmet. Bár bánta hogy véget ért az este, örült hogy nem kell néznie a filmet tovább. Ez a mai Harry sokkal jobban tetszett neki mint a másik énje. Ezeken kattogott az agya, miközben már a háza felé vették az irányt.
- Tetszett a film?- kérdezte a vezetőülésben ülő személy.
- Öhm, igen.- hazudott. Csak nem mondja meg az igazat, hogy kb az egész film neki Harry volt.
Hamar a házhoz értek, amit a lány kellemetlenül könyvelt el. Valami hiányzott ebben az estében. Csak nem tudja hogy mi.
Az ajtó előtt állva búcsúzott el a partnerétől.
- Hát, köszönök szépen mindent. Jól éreztem magam.- csavargatott egy tincsét zavarában Alice.
Harry csak mosolygott, majd hangosan felnevetett. Alice nem értette Harry-t, és hogy mi lehet olyan vicces. Már éppen idegeskedni kezdett volna, de Harry megszólalt.
- Nagyon sajnálom, de nem bírom tovább.- mondta, majd elkapva a lány derekát, magához húzta, és megcsókolta száját. A lány megijedt, de ezt a rosszat elűzte ez a jó érzés ami szétáradt a testében. Nem ellenkezett, ami Harry-t nem kicsit meglepte, de nem foglalkozott ezzel, inkább tovább csókolta a lányt, aki hagyta magát. A keze automatikusan kúszott fel göndör tincseibe, ami puhák és selymesek voltak.

Díj!:)

Hoppá, megkaptam az első díjamat a bloggal, aminek nagyon nagyon örülök!:)
Köszönöm szépen! :http://defectivelovestory.blogspot.sk/p/dijaim.html

 Szabályok: 

Válaszolj 10 kérdésre 

Írj magadról 10 dolgot

Tegyél fel 10 kérdést

Küldd tovább 10 embernek.

Válaszok: 

Hogyan jött a blog ötlete? 
- Igazából nem tudom, akartam valami nem túl nyálas blogot, amiben  vannak történések, próbálom ehhez tartani magam.

Mi inspirál az írásnál? 
- Nem inspirál semmi. Azért írok, mert szeretnék írni. Persze, nagyon boldoggá tesznek a kommentek amiket kapok, meg az olvasóim száma is. Mindig boldoggá tesz, amikor ránézek a megjelenítsek számára és egy csomó megjelenítést látok. Valószínűleg ha nem olvasná 
 senki abbahagynám az egészet, de amíg van egyetlen egy olvasóm is, addig folytatom:) 

Van példaképed?
- Példakép, példakép...Én úgy gondolom, és ez a logikus is, hogy példaképünknek azt a személyt tartjuk, akire ha ránézünk elönt a boldogság, büszkeséget érzünk még úgy is, hogy tudjuk hogy ő azt sem tudja hogy létezünk. Akire felnézünk a kitartása és a tehetsége miatt. És ez nálam egyértelműen Harry Styles. És nem azért mert cuki göndör fürtjei, és vakítóan zöld szemei vannak. Nem ez fogott meg benne. Egyszerűen a hangja valami csodálatos. Az a mély, dörmögős hangja megfogott. Szeretem, hogy szereti a rajongóit, és nem eltaszítja őket magától. Szívesen segít olyan embereken, akiknek szüksége van rá. A színpadon olyan frissességgel és erővel lép fel, hogy öröm nézni. Emellett a családja is fontos szerepet kap a szívében, nem hanyagolja el őket. És ez nekem mindennél többet jelent. Szeretem a nagy szívét, és azt hogy ilyen játékos. A kitartását, és hogy nem adta fel. Bátran kiállt az X-factorban, bizonyított és tovább jutott. Amikor kiderült hogy csapatban folytathatja, nem tért ki, szívesen folytatta 4 fiúval, és NEM ADTA FEl. 

 Ki az és miért? 
- Ezt fent jól megmagyaráztam :)

Mikor van a szülinapod?
- Július.24 

Voltál már szerelemes?
- Azt hiszem nem.

 Mennyi időbe telik, amíg kész vagy egy fejezettel?
- 1 óra körül.

Szeretnél tetoválást?
- Igen, szeretnék.

Ha igen, mit és hová?
- Nem tudom hogy mit, de valamit ami nagyon fontos az életemben. A helyét sem tudom még.

Mi a legjobb, és legrosszabb tulajdonságod?
- Szerintem egy barátkozós típus vagyok, és kiállok a másikért ha neki van igaza. Nem szeretem ha másokat bántanak, vagy fikáznak.
Nyíltan megmondom az emberek szemébe ha bunkók voltak, vagy változtatni kéne.




Kérdések:

Mióta van blogod?
Mi a véleményed az olyan rajongókról, akik fikázzák kedvencük barátnőjét?
Volt már barátod?
Szereted ha egy fiú nyálas?
Mi a kedvenc illatod?
Mi az mi felzaklat? 
Sokat vagy a géped előtt?
Van tableted? 
Tudsz sminkelni?
Ki a legeslegfontosabb az életedben? 

Akiknek küldöm : 
http://damnfanfiction.blogspot.hu/
http://unforgettable-fanfiction.blogspot.hu/
http://jessica-tomlinsons-life.blogspot.hu/
http://ninaandniallhoran.blogspot.hu/
http://let-me-change-you.blogspot.hu/
http://redfanfiction.blogspot.hu/



 

8.rész

Sajnálom hogy ennyi idő múlva tudtam előállni a résszel, gondolom tudjátok hogy miért, szokásos suli,új osztály, suli bla bla bla... Tudom hogy ez nem mentség, még egyszer sajnálom,de itt a rész.:)
 Köszönöm az előző részhez a 4 kommentet, remélem most is kapok legalább ennyit. Puszi! :*

Persze mondani sem kell hogy a lány érthetetlenül meredt a telefon kijelzőjére. Furcsállta hogy Harry ennyire figyelmen kívül hagyja a történteket. Nem gondolkozott el a dolgokon, hogy például Alice-ben mi zajlott le akkor? És hogy teljesen összezavarta ezzel?  Figyelmen kívül hagyja a lány érzéseit, és csak magára gondol most is. Mit is írhatna erre? Persze hogy elfog menni, hiszen nincs más lehetősége. Tudta, hogy Harry képes lenne arra hogy a két kezében vigye ki a lányt, ha ő ellenkezni kezdene. Semmi értelme a fiúnál az ellenállás. Tipikus.

Alice-nek nem kedvezett a mai nap, ugyanis reggel 8-ra volt beírva próbára, így még kipihenni sem tudta magát. 7 órakor a telefonjából kiszűrődő Robin Thicke szám ébresztette a nyúzott arcú lányt. Nagy ásítások közepette kelt ki az ágyból, semmi kedve se ereje nem volt a mai naphoz. Lent megfőzte a napi energiát adó löttyét, majd a ruhatárába kotorászott valami elfogadható és kényelmes ruha után. A cicanadrág, lezser póló, és kötött kardigán mellett döntött, amihez a bokacsizmáját vette fel, ami kísértetiesen hasonlított a bakancshoz. A haját halszálkafonással elintézte, arcára egy kevéske púdert, és szempillaspirált tett. A reggeli müzliével gyorsan töltötte meg a hasát, hiszen máris késésben volt. A barna nagy bőr táskáját felkapta a vállára, majd gyorsan kivágtatott a buszmegállóhoz, ahonnan csodák csodájára nem késett el a busz. Azért nem bízta el magát, hely nem volt persze, így állni kényszerült, de ez volt a legkisebb gondja most. A telefonján jelzett idő ideális volt, most már biztos volt benne hogy odaér.

Igaza volt, 7:55-kor már az öltözőben vette át az edzőruháját a többiekkel együtt. A társaival nem jött ki sehogyan sem, nem állt szóba senkivel, tekintve hogy hozzá se ment oda senki. Az edző pontosan 8-kor kicsapta az öltöző ajtót, amire pár lány sikítva válaszolt, ugyanis nem sikerült nekik 5 perc alatt felöltözniük. Az elszánt férfit nem tántorították el a sikítozó lányok, valószínűleg volt már ilyenben része, szóval mindenki kénytelen volt kimenni és elkezdeni a próbát, nem érdekelte hogy ki mibe van. Természetesen erre sikerült felöltözniük 5 másodperc alatt, így végre elkezdődhetett a kemény és fárasztó meló. Alice unottan táncolt, szinte már fájt neki hogy semmi kirobbanó és frissesség nincsen a koreográfiába. Hiába, már elég régóta benne van a szakmába így ilyen kis lötyögés semmi neki.
Majd miután ötödik próbálkozásra sem sikerült az előtte lévő lánynak a mozdulat, és vagy háromszor rálépett Alice lábára, kikelt magából.
- Ezt nem hiszem el. Ebbe mi olyan nehéz most komolyan? Nem úgy volt hogy itt nagy tudással, és profizmussal rendelkező táncosok táncolnak?- kel ki magából.
Az előtte lévő lányt enyhén elöntötte a düh, ez már az arcán is kirajzolódott.
- Most kérdőre vonod a tudásomat? 5 teljes éve táncolok ha nem tudnád.- mosolyodott el lenézően.
- Már ne is haragudj, de fél órája ezt a két lépést vesszük, és még mindig nem tudod.- motyogott fájdalmasan a fejét fogó lány, majd inkább hátra állt, elkerülve a konfliktust.

A próba pontosan ért véget, mindenki fáradtam rogyott le az öltözőben. Sietősen kapkodta magára a ruháit, bár még rengeteg ideje volt, azért otthon szeretett volna már lenni. Persze hogy nem sikerült a hazajutás olyan korán, hiszen a szőke hajú lány akivel kisebb szópárbajba került, elállta az útját.
- Ne haragudj, de kiszeretnék menni.- tűrt el egy tincset a füle mögé Alice.
- Én is szeretnék sok mindent. Mint például azt hogy kopj le rólam. Nem is értem mit okoskodsz itt nekem pont te. Hisz nézz már magadra. Ugyan kérlek. Azt sem tudom hogy hogy kerülsz ide. - fintorgott Alice-re.
Alice persze nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. Nem is érti hogyan volt bátorsága kioktatni mást.
- Na látod. Még megvédeni sem tudod magadat.  Szánalmas vagy.- köpte oda az utolsó szót, majd kikerülve a könnyeivel küszködő lányt, elment mellette.
Azok a sós könnyek újra. Mennyiszer érezte már az ízét. És most megint itt tart. Az önbizalma, önértékelése tova szállt. Újra üresnek és szánalmasnak érezte magát. A felépített várát egy mondattal képesek voltak lerombolni.
Sírva rontott ki az épületből, kis híján fellökve ezzel a sétáló embereket. Hogy lehet ennyire gyenge? Képes egy mondat miatt összetörni. Folyamatosan csak zokogott, most már biztos hogy nem képes este megjelenni Harry-vel.

Délután 5 órakor a nagy fotelban ülve még mindig folytak a könnyei, de közben gondolkozott a telefonjával a kezében. Nem merte megírni Harry-nek hogy nem akar menni. Egy fél órája ezen kattogott, most már viszont itt az ideje.

Ne gyere ide. Nem megyek. Sajnálom. A- küldte el az sms-t.

Fél óráig még üldögélt várva a válaszra, de semmi visszajelzést nem kapott. A szeme vöröslött a sok könny miatt, az arca felduzzadt a sírástól. Ledőlt egy kicsit, szüksége volt a pihenésre.
Negyed órája feküdhetett csak, amikor lentről hangok ütötték meg a fülét. Azonnal kiugrott az ágyból, és remegő kezekkel oltotta fel a lámpát. Nem mert még levegőt sem venni. Halkan indult meg a lépcsőn, miközben a könnyei újra eleredtek  félelmében. Ajtó csapódást hallott, valószínűleg valaki a házban tartózkodott. Próbált hangtalan maradni, de a sírását nem tudta elnyomni.
- Ki van itt? - bömbölt.
Semmi válasz nem érkezett.
- Hívom a rendőrséget.- ordította, majd az utolsó lépcsőfokról is lelépett, és a konyhába indult meg.
A következő pillanatban valaki hátulról átkarolta, amire Alice ordítani és még jobban sírni kezdett.
- Engedj el. Hagyj.- vergődött a két nagy kézben, de érezte hogy az ájulás kerülgeti.
- Alice én vagyok. Nyugodj meg kérlek. Csak én vagyok.- kapcsolta fel a villanyt az illető, majd a lány szemeibe nézett.
- Harry? - szipogott, majd a fiú erős karjaiba zárta magát.