1.rész

A zene hangosan,dübörögve szólt a lejátszóból,ami az egész termet betöltötte.Alice Carter mégsem a tánc, és a zene világába volt akkor elveszve.Egészen más,nyomasztó dolgon járt az esze.A táncterem padlóján ülve ücsörgött,és csak nézett maga elé.Barátnője Ashley is beért a terembe,majd amikor észrevette az ücsörgő lányt,azonnal ledobta magát mellé.
-Mi a helyzet Alice?-huppant le a csöndesen bambuló lány mellé.
Alice mintha meg sem hallotta volna, maga elé merengett még majdnem 10 másodpercig,majd miután tudatosult benne a kérdés,szőke barátnőjéhez fordult.
-Semmi érdekes Ash.-legyintett.-Tudod csak a szokásos.-sóhajtott fel keserűen.
 A szőke lány semmit sem szólva magához vonta barátnőjét, szorosan meg ölelte,majd suttogva próbálta megnyugtatni a bár nem síró,de nagyon stresszes Aice-t.A békés pillanatot az ajtó nyikorgása zavarta meg,ami mögül az egész tánccsoport ordítva csődült be.Nick,a tánccsoport vezetője kettőt tapsolt,majd miután semmi sem történt hangosan elordította magát,miszerint elkéne kezdeni a koreográfiát.
-Gyere,ez majd segít.-húzta fel a szőkeség mosolyogva barátnőjét,majd mindketten belevetették magukat a koreográfiába.

2 és fél óra folyamatos és intenzív táncolás után Nick is belátta,hogy bizony mindenki megtette a tőle telhetőt a mai edzésen,így mosolyogva nyomta ki a lejátszót,majd küldött haza mindenkit pihenni.
Az öltözőben már csak Alice és Ashley tartózkodott,akik éppen azon törték a fejüket,hogy hogy is folytassa Alice táncos pályafutását.
-Sehol semmi állás.Mindenhol kerestem,de semmi.-pakolta el a ruháit szomorkodva Alice.
-Nyugodj meg Ali,majdcsak találunk valamit.Én is utána jártam,de nem találtam semmit.-húzta el a száját Ashley.
-Mindegy Ash,nem zargatlak a problémáimmal.Gyere menjünk haza.-intett fejével a kijáratra.
Miután a két lány elköszönt egymástól,Alice a hosszú sötét utcán a hidegben elindult haza.Pár héttel ezelőtt még ő maga is nagyon félt a sötét utcát egyedül átszelni,de mára már megszokta.Hazaérve még babrált pár percet a kulcsokkal az ajtóba,majd miután sikeresen kinyitotta, ledobta tornacipőit,és a konyha irányába indult.Miközben feltett főni egy zacskós levest, a gondolatai még mindig a munkán jártak.Már egy ideje nem talált magának semmi táncos melót,ami nem túl fényes jövőt ígér így neki.Nem tudja hogy mit kezdjen így magával,még munkája sincsen,és a szüleitől kapott pénzből már alig-alig tud megélni.Mindenképpen találnia kell egy állást ahhoz,hogy eltudja tartani magát.De mivel megígérte szüleinek,hogy a táncból fogja megkeresni a kenyérre valót,így meg sem fordult a fejében hogy másfajta munka után nézzen.Amit ő megígért,az igenis be fogja tartani.
Gondolatmenetéből a tűzhely hangja zökkentette ki.A levest kirakta egy tányérba,majd a szobájába indult elfogyasztani a laptopja társaságában.Megnézte a szokásos levelezéseit,hírleveleket,és mint mindig,most is belenézett a munkalehetőségekbe.Mint általában,most is sikertelenül járt.
Dühöngött legbelül,érezte hogy most bizony friss levegőre van szüksége.Morcosan lecaplatott az emeletről a földszintre,magára kapta bőrdzsekiét és a fehér tornacipőét,majd maga után bevágva az ajtót indult el sétálni.A parkba igyekezett,ott ugyanis mindig nyugalom volt.A hold fénye meg-meg csillant a tó vizén,a békák rajta nyugodtan brekegtek.A fáknak az összes leve lassan lehullott,így minden narancsszínben pompázik a világosban.Alice szerette ezt a helyet.Úgy érzete ez a hely olyan mint ő maga.Csendes,kifinomult,nyugodt.Bár valamilyen szinten tényleg nyugodt volt,de egy fajta nyugtalanságot csak érzett a munka miatt.Ezt a problémáját most félretéve próbálta élvezni a hely szépségét.Az idő is egyre hűvösödött,már későre járt,így a lány úgy gondolta ideje hazamenni.
A hosszabb utat választotta így is,mert arra van egy hirdetőtábla, amin mindenféle munkalehetőséget lehet találni.A szél is életre kelt,egyre jobban fújt,a lány hajába bele-bele kapva.Már messziről észrevett egy papírt a táblán,amit mindjárt lefúj a szél,így gyorsítva tempóján indult meg hogy segítsen a papír sorsán.A papírra rá sem nézve szúrta vissza a helyére,majd a többi hirdetést kezdte vizsgálni.Ugyanúgy mint eddig,semmi siker.Sóhajtva,unottan nézett le a felszúrt papírra,azt hitte most sem fog sikerrel járni.De csak azt hitte...