Egy ideje már ott álltak egymást csókolva, de ezek után minden annyira kiszámíthatatlanul jött.
Harry-nek mintha valami hirtelen belenyilallt volna az agyába, ellépett a lánytól, megszakítva a csókot. Alice persze érthetetlenül állt, azt gondolta valami nagyon rosszul csinált.
- Mennem kell.- mondta zavartan, majd hátat fordítva otthagyta Alice-t.
Alice az ajtóban állt még néhány percig mire sikerült is felfognia a dolgokat. Megcsókolta Harry, majd faképnél hagyta. Hát persze, tudhatta volna....
Fájt neki hogy csak úgy otthagyta, kihasználva érezte magát. De mit is gondolt?
Az ajtót becsukta maga után, a bakancsot leküzdötte magáról, majd kigondolta, hogy lehet egy kád meleg víz most jót fog tenni neki. Elmerülve a habokba, az agya nem tudott kikapcsolni. Folyton kattogott, és persze mindig egy személyen. Ennyi lett volna? Megcsókolja majd otthagyja? Tényleg ennyire aljas lenne? Próbált rájönni a dolgokra, és az igazságra. Persze sikertelenül. Kicsit zavart volt, hiszen 2 nap múlva kezdődik a turné, ahol folyton egymás hegyén-hátán lesznek. Ott nem fogják tudni majd elkerülni egymást, az biztos..
A következő 2 nap szinte hipergyorsasággal telt. Harry nem kereste Alice-t, Alice sem Harry-t. Ennyire egyszerű. Egyetlen egy próba volt még hátra az indulásig, ahol szerencsére a fiúk nem voltak ott. Délutánra az összes cuccát kénytelen volt összerakni, hiszen a turnébusz késődélután ott volt érte, hogy odatudjanak érni a holnapi koncertre. Paul segített a cuccai berakásával, majd felszállt a buszba. Érte jöttek utoljára, ezért a fiúk turnébuszába kell most lennie. Felszállva többen egy asztalnál ültek és beszélgetettek, de ahogy Alice belépett mindenki elhallgatott majd a lányra néztek.
- Öö, sziasztok.- köszönt zavartan, majd a tekintete összetalálkozott Harry-ével. Semmit nem tudott belőle kiolvasni. Semmi érzelem, vagy bármi.
- Hello Alice.- pattant fel Zayn, majd két puszival köszöntötte a lányt.
Hát igen. A próbák alatt volt szerencséje jobban megismerni Zayn-t. Vele beszélgetett a legtöbbet, így elég jóba lettek.
- Gyere, ülj le közénk.- mosolygott, majd az asztalhoz invitálta a lányt.
Mindenki mosolyogva fogadta érkezését, egyedül csak egy személy vizslatta mélyen.
- Nem is tudtam, hogy egy édes kis gyerkőc is jön velünk.- mosolygott Alice, majd az asztalon átnyúlva megsimította a kislány buksiját.
- Igen, ő itt Lux, és ki nem hagyná.- mosolygott Lou.
- Egyébként Lou Teasdale vagyok, a srácok stylist-ja.- nyújtotta a kezét
- Alice Carter, táncos.- viszonozta mosolyogva.
Mindenkinek bemutatkozott, majd próbált a beszélgetésbe bekapcsolódni, viszont inkább csak hallgatott, és csak akkor beszélt ha kérdeztek tőle. Késő estig elhúzódott a beszélgetés, majd Paul vetett véget a bagolykodásnak, mondván hogy holnap kemény nap lesz.
Mindenki ment a saját dolgára, magyarul aludni.
Éppen Alice volt a soros a fürdőben, ezért fáradtan baktatott a kis helyiségbe, de hirtelen valaki elkapta a karját. Az a valaki, történetesen Harry volt, ki más is lehetett volna.
- Harry, kérlek ne ijesztgess.- tépte ki kezeit a srácéból dühösen.
- Gondoltam köszönök.- vigyorgott.
- Oké, szia, de most már mennék.- mutogatott az ajtóra, amit persze Harry eltorlaszolt a testével.
- Hiányoztam?- kérdezte kicsit sem önelégülten.
- Miután jól faképnél hagytál, nem te voltál középpontban az életemben.- füllentett, hiszen majdnem mindig Harry-ről gondolkodott.
- És én ezt most higgyem is el?- dőlt lazán az ajtókeretnek, persze a tipikus féloldalas mosolyával. Olyan "macsó" feelingje volt.
- Higgy amit akarsz. De nyugi, nem sírtam össze a párnámat miattad.- forgatta meg a tengerkék szemeit.
- Nem, te nem olyan vagy.- kémlelte a szemeit vigyorogva.
- Nem is tudom hogy gondolhattad hogy azok után amit csináltál megérdemled hogy sírjak. Gondolom az lejött, hogy elég érzékeny ember vagyok, kis dolgokon is összetudok törni. De ezen valahogy nem tudtam sírni.- vágta a fejéhez a szavakat.
Még Harry is meglepődött a lányon, és azon hogy kinyílt a csipája.
- Nézd.. Tudom hogy ostobaságot csináltam..- kezdett bele Harry.
- Oké, elengednél kérlek? Fürdeni szeretnék.- indult meg az ajtófelé.
- Várjál már egy kiba**** percet.- húzta vissza a lányt.
- Szóval igen otthagytalak, de megvolt rá az okom.-
- Áá, hát persze, mi lehet olyan nagy dolog, amiért csak úgy ott lehet hagyni valakit.- hitetlenkedett a lány.
- Olyan dolog, amiben te nem vagy benne, szóval az orrodat sem kell beleütni.-
