2.rész

Kapkodva szedte le a viseltes papírt a tábláról, majd összeszűkített szemmel vizsgálta a sorokat. A tartalom elejétől már mosolyogva olvasott, a végén pedig már ordítva a boldogságtól.
-Az öt fiatal énekesből álló banda,táncosokat keres a májusban kezdődő turnéjukra.Válogatást szerdán tartunk.Minden tehetséges táncost örömmel várunk!.- olvasta fel a szöveg tartalmát hangosan.
A boldogságtól a lány megkukult, nem bírt szóhoz jutni. El sem hitte, hogy végre annyi kínkeserves keresés után így, az utcán egy hirdetőtáblán végre megtalálta azt a munkát, amit világéletében szeretett volna. A morcos lányból boldoggá változott lány, mosolyogva indult el az otthonába, úgy érzete a vigyort senki sem tudja letörölni az arcáról. Ahogy hazaért, rögtön a telefonja után kutakodott, a barátnőjét mindenféleképp tájékoztatni akarta a fejleményekről. Második csörgésre fel is vette a lány.
- Szia, valami baj van? Fél 12 van.- szólt bele a szőke lány,akinek a hangján érződött hogy már elbóbiskolt.
- Szia Ash, jajj ne haragudj,el felejtettem hogy ilyen késő van.- csapott homlokára Alice.
 A nagy boldogságban, eszébe sem jutott hogy időt nézzen.
- Jól van, semmi gond nincs. De most már mondjad, ha így felébresztettél.- ásított a készülékbe.
- Képzeld találtam állást.- sipította boldogan.
- Komolyan?Alice, ez fantasztikus.- örömködött a lánnyal.
- Holnapután lesz a válogatás.Addigra össze kell szednem magam.- jelentette ki komolyan, mikor rájött hogy csak 1 napja van a tökéletes koreográfiára.
- Tudod hogy menni fog.Ügyes csaj vagy te, máris készen állsz. - biztatta elkeseredett barátnőjét.
- Köszönöm hogy támogatsz. Hagylak pihenni, holnap úgy is próba van. Puszillak.- azzal ki is nyomta a telefont.
Kicsit feszültebbé vált, ahogy eljutott a tudatáig a tény, hogy 1 nap múlva 5 srác előtt a legjobbat kell nyújtania ahhoz, hogy megkapja álmai állást. Nem volt magában biztos, elbizonytalanodott.
- Gyerünk Alice, menni fog.- próbálta megnyugtatni saját magát.
Még ezen az estén is bekapcsolta a zenelejátszóját, és próbálta tökéletesíteni a táncot. Csak táncolt,a teste és a lelke összhangban volt. Élvezte.

Már 2 óra is elmúlt, a lány már a kifulladásig kínozta magát, de belül tudta, hogy minden rendben van, teljesen jól megy az egész. Érezte hogy pihenésre van szüksége,hiszen egész nap talpon volt, a lábai is megadták magukat. Egy frissítő zuhany után, boldogan tért nyugovóra, hiszen tudta, hogy ez az a munka, amibe tényleg a szívét és a lelkét is beleadná, ha az övé lenne.

A tegnap esti megterhelő edzés, és a kis külön akció után, a lány nem a legjobban ébred.Érzi hogy fáradt a teste, izomláza is van. De most nem adhatja fel, hiszen a holnap nagy nap lesz. Felkapja magára ruháit, majd felhívja szőke barátnőjét megkérdezni, nincs-e kedve beülni vele valahova egy reggelire. A lányt persze rávette, így felkapkodta magára a cipőit, meg a dzsekiét, és már száguldott is a megbeszélt helyszínre. A lány már bent ülve várta hogy mikor érkezik meg őrült barátnője. Két puszi után végre rendeltek, és amíg várták a reggelit, megbeszélték az este történéseit.
- És melyik bandáról van szó?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- A  One direction-ről.Legalábbis a papíron ez volt.- mosolygott.
Tisztában voltak  a One Direction-nel kapcsolatban.Tudták, hogy nagyon felkapott együttes, és hogy ők nagy sztárok. Ők valahogy nem voltak azok a sikítós rajongók. Sőt. Rajongók se. Nem hallgatták soha a bandát, csak ha véletlen a rádió pont őket adta. Az újságból tudta meg Alice a nevüket, de ezen kívül semmi mást nem tudott róluk.Nem is tettek semmi megjegyzést a fiúkra, hiszen nem ismerik őket, nem tudják milyenek valójában.
- Ideges vagy?- szürcsölt bele a szőke lány, időközben megérkezett teájába.
- Eléggé. Tudod hogy milyen vagyok. - temette kezei közé arcát, Alice.
- A visszahúzódó, félénk lány, aki mindig ad más véleményére.- hangoztatta Ashley a lány "hibáit".
- Hé, nem azt mondtam, hogy vágd a fejemhez.- mosolyodott el, majd beleevett a csokis palacsintába.
A reggeli után, a két barátnő szétszéledt, hiszen délután úgyis együtt lesznek a próbán.Alice-nek nem volt sok dolga, így inkább hazament. A papírt ugyanolyan lelkesen végig jártatta szemével mint este, többször végigolvasta megint. Telefonszám nem volt rajta, csak a helyszín, így gondolta csak oda kell menni, és majd ott eligazítják.
Még az ebéd készítésénél is járt a lába, serpenyővel a kezében ugrabugrált.Nem tudta abbahagyni a táncot, be volt már zsongva.
A délutánját olvasással töltötte, hiszen szeretett olvasni, különösen szerette a romantikus történeteket.Tipikus naiv, visszahúzódó stréber beütése volt, aki romantikus könyveket bújt.Jó az összkép....
Az edzésre szokásosan mindenki odaért időben, Nick nem volt az az engedékeny típus.
A zene hangosan megszólalt, amire mindenki beállt a helyére, így Nick nem kapott agyvérzést idő előtt, mert nem kellett üvöltöznie a csapattal.
Az új munkás témát nem akarta idő előtt szétkürtölni, szerette volna előbb megtudni, hogy sikerült-e.Mert ha igen, akkor bizony ki kell lépnie a csapatból, mert országból,országba fog utazni, így a próbákon nem tud majd részt venni. Szerencsére csak pár hónapja tagja a csapatnak, így nem nőtt a szívéhez annyira. Persze Ashley-t nem fogja annyira sokszor látni, de Ash ezt elfogadta, a legjobbat szeretné a barátnőjének.
A edzés most eléggé későre nyúlt, de Alice ezt nem bánta, mert jól átvették a koreográfiát, így nem érzete azt, hogy este még próbálnia kellene.
Már a kapun kívül álltak, Ashley biztatni próbálta Alice-t.
- Figyu, minden rendben lesz, megy minden. Jó leszel, ügyesen.Holnap pedig hívj, hogy mi volt.- ölelte át a lányt.
- Köszönöm, hívni foglak.- ölelte vissza, majd mindketten hazaindultak.
Pihenésre volt szüksége, ezt érezte is. Nem vágyott most semmi másra, csak egy fürdőre, majd egy jó kiadós alvásra, hogy holnapra kipihenten érkezzen meg.
Bekapott pár falatot lefekvés előtt, majd beleült a barackos illatú habos vízbe.
Fél óráig áztatta magát, majd miután érezte hogy kihűlt a víz, felvette pizsamáját, majd bevetette magát az ágyba. Most nem annyira gyorsan ment neki az elalvás, az agya a holnapi napon kattogott.

1.rész

A zene hangosan,dübörögve szólt a lejátszóból,ami az egész termet betöltötte.Alice Carter mégsem a tánc, és a zene világába volt akkor elveszve.Egészen más,nyomasztó dolgon járt az esze.A táncterem padlóján ülve ücsörgött,és csak nézett maga elé.Barátnője Ashley is beért a terembe,majd amikor észrevette az ücsörgő lányt,azonnal ledobta magát mellé.
-Mi a helyzet Alice?-huppant le a csöndesen bambuló lány mellé.
Alice mintha meg sem hallotta volna, maga elé merengett még majdnem 10 másodpercig,majd miután tudatosult benne a kérdés,szőke barátnőjéhez fordult.
-Semmi érdekes Ash.-legyintett.-Tudod csak a szokásos.-sóhajtott fel keserűen.
 A szőke lány semmit sem szólva magához vonta barátnőjét, szorosan meg ölelte,majd suttogva próbálta megnyugtatni a bár nem síró,de nagyon stresszes Aice-t.A békés pillanatot az ajtó nyikorgása zavarta meg,ami mögül az egész tánccsoport ordítva csődült be.Nick,a tánccsoport vezetője kettőt tapsolt,majd miután semmi sem történt hangosan elordította magát,miszerint elkéne kezdeni a koreográfiát.
-Gyere,ez majd segít.-húzta fel a szőkeség mosolyogva barátnőjét,majd mindketten belevetették magukat a koreográfiába.

2 és fél óra folyamatos és intenzív táncolás után Nick is belátta,hogy bizony mindenki megtette a tőle telhetőt a mai edzésen,így mosolyogva nyomta ki a lejátszót,majd küldött haza mindenkit pihenni.
Az öltözőben már csak Alice és Ashley tartózkodott,akik éppen azon törték a fejüket,hogy hogy is folytassa Alice táncos pályafutását.
-Sehol semmi állás.Mindenhol kerestem,de semmi.-pakolta el a ruháit szomorkodva Alice.
-Nyugodj meg Ali,majdcsak találunk valamit.Én is utána jártam,de nem találtam semmit.-húzta el a száját Ashley.
-Mindegy Ash,nem zargatlak a problémáimmal.Gyere menjünk haza.-intett fejével a kijáratra.
Miután a két lány elköszönt egymástól,Alice a hosszú sötét utcán a hidegben elindult haza.Pár héttel ezelőtt még ő maga is nagyon félt a sötét utcát egyedül átszelni,de mára már megszokta.Hazaérve még babrált pár percet a kulcsokkal az ajtóba,majd miután sikeresen kinyitotta, ledobta tornacipőit,és a konyha irányába indult.Miközben feltett főni egy zacskós levest, a gondolatai még mindig a munkán jártak.Már egy ideje nem talált magának semmi táncos melót,ami nem túl fényes jövőt ígér így neki.Nem tudja hogy mit kezdjen így magával,még munkája sincsen,és a szüleitől kapott pénzből már alig-alig tud megélni.Mindenképpen találnia kell egy állást ahhoz,hogy eltudja tartani magát.De mivel megígérte szüleinek,hogy a táncból fogja megkeresni a kenyérre valót,így meg sem fordult a fejében hogy másfajta munka után nézzen.Amit ő megígért,az igenis be fogja tartani.
Gondolatmenetéből a tűzhely hangja zökkentette ki.A levest kirakta egy tányérba,majd a szobájába indult elfogyasztani a laptopja társaságában.Megnézte a szokásos levelezéseit,hírleveleket,és mint mindig,most is belenézett a munkalehetőségekbe.Mint általában,most is sikertelenül járt.
Dühöngött legbelül,érezte hogy most bizony friss levegőre van szüksége.Morcosan lecaplatott az emeletről a földszintre,magára kapta bőrdzsekiét és a fehér tornacipőét,majd maga után bevágva az ajtót indult el sétálni.A parkba igyekezett,ott ugyanis mindig nyugalom volt.A hold fénye meg-meg csillant a tó vizén,a békák rajta nyugodtan brekegtek.A fáknak az összes leve lassan lehullott,így minden narancsszínben pompázik a világosban.Alice szerette ezt a helyet.Úgy érzete ez a hely olyan mint ő maga.Csendes,kifinomult,nyugodt.Bár valamilyen szinten tényleg nyugodt volt,de egy fajta nyugtalanságot csak érzett a munka miatt.Ezt a problémáját most félretéve próbálta élvezni a hely szépségét.Az idő is egyre hűvösödött,már későre járt,így a lány úgy gondolta ideje hazamenni.
A hosszabb utat választotta így is,mert arra van egy hirdetőtábla, amin mindenféle munkalehetőséget lehet találni.A szél is életre kelt,egyre jobban fújt,a lány hajába bele-bele kapva.Már messziről észrevett egy papírt a táblán,amit mindjárt lefúj a szél,így gyorsítva tempóján indult meg hogy segítsen a papír sorsán.A papírra rá sem nézve szúrta vissza a helyére,majd a többi hirdetést kezdte vizsgálni.Ugyanúgy mint eddig,semmi siker.Sóhajtva,unottan nézett le a felszúrt papírra,azt hitte most sem fog sikerrel járni.De csak azt hitte...

~Prológus~

Az élet tele van meglepetésekkel és csodálatos dolgokkal.Sokan nem értékelik az életet,és nem veszik észre az élet apró szépségeit.A 19 éves Alice Carter,világ életében egy szerény,de nem átlagos lány volt.Már kiskorában a tánc szépsége rabul ejtette őt,azóta nem szabadult fogságától.Mondhatni csak a tánc az éltetője.Bár tökéletes körülmények között nőtt fel, a szülei gyakran éreztették vele,hogy a táncból nem lesz biztos jövője.Hogy megmutassa szüleinek,hogy igenis a táncból fog megélni,önálló életet kezdett Londonban.A mostani helyzete nem éppen a legfényesebb,a szülei előérzete kezd beigazolódni.Alice gőzerővel keresi álmai állást,sajnos eddig kudarcot vallva.De a kudarcból mindig kilábal barátnője segítségével.Alice Carter amennyire szerény,annyira öntudatos és makacs is.Amit ő megfogadott, azt bizony befogja bizonyítani,ha kell nehéz úton keresztül is.